Mennyire tudnak örülni az iskolás gyermekek a nyári vakációnak! Még a gimnazisták, a főiskolások, az egyetemisták is örömmel fogadják ezt az időszakot. Az egész éves tanulás fáradalmai után immár felszabadultan tölthetnek el bő két hónapot. Ez jogos is, hiszen szükség van a kikapcsolódásra, a pihenésre, a regenerálódásra. Ez alapozza meg annak reményét, hogy az őszi folytatás zökkenőmentes és még jobb, még eredményesebb lesz, mint a most eltelt tanév. Igen, szükségünk van a pihenésre. Mert emberek vagyunk. Nemcsak a gyermekeknek és fiataloknak, hanem a szüleiknek is kell a kikapcsolódás, még ha az utóbbiaknak nem is jut belőle annyi.
Egyházunk is tudatában van annak, mennyire szükséges a váltás, a kikapcsolódás. Csupán két példát hadd említsek. Az egyik az, hogy a böjti időszak kemény megpróbáltatásai után mindig következik az úgynevezett szabad hét, amikor pénteken sincs „böjt vagy megtartóztatás”. (Görögkatolikus Egyházunkban egyébként még érvényes az a hagyomány, hogy a péntek „hústalan nap” év közben is.) Így van ez a nagyböjt végén, a fényes héten, valamint a karácsonyi böjt után, a vízkereszt előünnepéig tartó időszakban. Érdekes módon a Péter-Pál böjtjét nem követi, hanem megelőzi az ilyen szabad hét, mégpedig a pünkösd után. A nagyboldogasszonyi böjttel kapcsolatban viszont – és ez is érdekes – nem ismerünk ilyen előírást. Talán itt lehet említeni még a kollibát, azt az édes, mézben főtt búzából készült, aszalt gyümölcsökkel elkevert édességet, amit a nagyböjt első péntekén este (tehát már a nagyböjt megkezdése után!) nyújt Egyházunk. Azért teszi ezt, hogy felvértezetten tudjunk nekilátni az igazi böjtölésnek.
A másik példa pedig az, hogy Egyházunk a vasárnap délutáni vecsernyében nem írja elő a kathizmaolvasást. A hét többi napján viszont ott áll az előírás, mikor melyik kathizmát kell olvasni-imádkozni. Nem kevés ez, mert a Zsoltárok könyvének egyhuszadát kitevő zsoltármennyiséget jelent. Ám vasárnap „felmentést” ad Egyházunk, hiszen a szertartások sokkal gazdagabbak, hosszabbak voltak, mint a hétköznapokon. S ugyancsak így van ez a legnagyobb (lítiás) ünnepeket követő napokon, amikor szintén sokkal jobban igénybe vettek bennünket a hosszú szertartások, akár az éjszakai virrasztás is.
Egyházunk tehát gondot visel ránk édesanyai szeretetével.
Jézusról viszont nem olvassuk az evangéliumban, hogy „vakációra ment volna”. Sőt, éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. A kenyérszaporítás csodája után különösen feltűnő ez a részlet: tanítványait pihenni küldte, ő pedig egyedül fölment a hegyre éjszakáig imádkozni (Mt 14,23). Szenvedésének éjszakáját imádságban töltötte, bár az apostolokat hagyta pihenni (Mk 14,41).
Megérdemlik a nyári vakációt a gyermekeink. De ne hanyagolják el alatta a Jézusunkkal való kapcsolatot. És mi sem.
