Nyári éjszakákon rácsodálkozhatunk a csillagos égbolton tündöklő holdvilágra. Különösen akkor, amikor telihold van. Egy gyermekkori emlék jut az eszembe. A hegyek közötti faluban, ahol akkor még közvilágítás sem volt, előfordult, hogy szinte nappali világosságot árasztott a hold. Pedig tudjuk, hogy ez az égitestünk nem magától világít, hanem a nap fényét veri vissza. A pünkösd utáni tizedik vasárnapon a holdkóros fiú meggyógyításának történetét olvassuk a görögkatolikus templomokban (Mt 17,14–23). Holdkóros volt ez a fiú, önmagában erőtlen, külső segítség kellett ahhoz, hogy meggyógyuljon. De a tanítványok is erőtlenek voltak, Jézusnak kellett erősítenie a hitüket. Egyedül Jézus volt erős, aki nemcsak meghirdette a harmadnapi feltámadását, hanem ténylegesen meg is valósította.
A holdkóros fiú beteg, gyenge volt, olyan, mint a fogyó holdvilág, amely egyre sápad, s végül már csak egy vékonyka csík látszik belőle, majd annyi sem. Az apa panaszkodott Jézusnak, hogy „sokat szenved”, „tűzbe esik”, „vízbe esik” a gyermeke, és senkitől nem kap segítséget. Még a tanítványok sem tudták meggyógyítani. Az apa jól döntött, amikor Jézushoz fordult segítségért. Ő pedig nem késlekedett, kiűzte a fiúból a gonosz szellemet, és „a gyermek azonnal meggyógyult” (Mt 17,18). Igen, ahol Jézus, az „igazság Napja” felragyog, ott a sötétségének el kell múlnia! Mint ahogyan a hold sötét tömegét ragyogóvá teszi a nap világító fénysugara. Milyen jó volt megtapasztalni, hogy a prófétai jövendölés máris teljesült: „felragyog az igazság napja, sugarai üdvösséget árasztanak” (Mal 3,20).
A tanítványok is gyengék és erőtlenek voltak a történet szerint. Először az apa beszélt erről, amikor elmondta Jézusnak, hogy nem tudták meggyógyítani a fiát. Aztán maga Jézus mondta meg nekik nyíltan, hogy azért voltak képtelenek a gyógyításra, mert gyenge volt a hitük (Mt 17,20). S milyen nagyszerű, hogy Jézus nemcsak dorgált! Buzdítást is adott, egészen a képtelenségig elmenően: megfelelő hittel még a hegyet is át lehet helyezni. Sőt, recepttel is szolgált: a hit növelését és – főleg – a gonosz kiűzését „imádsággal és böjttel” lehet elérni (Mt 17,21). Jézus, a világ Világossága (Jn 8,12) így akarja rásugározni fényét a mi sötét holdra hasonlító szívünkre, hogy egyre nagyobb hitre tegyünk szert, s egyre elkötelezettebb keresztény élet fakadjon abból.
Egyedül Jézus az, aki nem gyenge és erőtlen! Tudatosan szembenéz a sorsával. Harmadszor is meghirdeti, hogy szenvedés és halál vár rá földi élete végén. Ámde ott van a biztos tudat is, hogy „megölik, de harmadnapra feltámad” (Mt 17,23). Bizony, nagy erő kellett ahhoz, hogy a betlehemi jászol szúrós szalmájától a golgotai véres keresztig végigjárja az Atya által számára kijelölt utat (Jn 17,4). Ennek tudatában imádkozzuk és énekeljük Egyházunkban oly sokszor a „Háromszor szentben”, hogy ő a „szent Erős”!
Érdemes megfogadni az apostol buzdítását: „Kelj föl, te álmos (…), és Krisztus rád ragyog” (Ef 5,14). Ha így teszünk, másokra is továbbsugározhatjuk napunk fényét.
