A húsvét utáni hetedik vasárnapon a Görögkatolikus Egyház az első egyetemes zsinat atyáit ünnepli, akik 325-ben Nikaia (vagy Nicea) városában gyűltek össze az arianizmus – az első igazán nagy eretnekség – leküzdésére. Céljuk azonos volt az e napon felolvasott evangélium (Jn 17,1–13) mondanivalójával. Ennek a szakasznak a lényegét az Úr Jézus egyetlen mondatában lehet összesűríteni, s anélkül tehetjük ezt, hogy kiszakítanánk a teljes szöveg összefüggéséből. Jézus így imádkozott főpapi imájában: „hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust” (Jn 17, 3). A zsinati atyák pedig azért imádkoztak és küzdöttek, hogy Jézus Krisztust valóságos Istennek ismertessék el az emberekkel. Hogy ne csak valami isteni lénynek tartsák őt.
„Az egyedüli igaz Istent” ismertette meg az emberekkel Jézus. Áldott szenvedésével, üdvhozó halálával, dicsőséges feltámadásával bizonyította, hogy ő az egyedüli igaz Isten második személye, a mi Üdvözítőnk. Amikor földi működése során megmutatta isteni hatalmát, azt is igazolta, hogy ő az Isten Fia, hiszen tanította: „én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30). A ma ünnepelt zsinati atyák tevékenységéről pedig ezt énekeljük: „a niceai szent zsinat Isten Fiának vall téged, ki az Atyával és a Szentlélekkel öröktől fogva együtt uralkodol”.
„Az egyedül igaz Istent” akarta megismertetni az emberekkel Szent Pál apostol is a híres areopáguszi beszédében, amit Athénben mondott, két évtizeddel Jézus halála és feltámadása után. Látta, hogy az athéniak mindenféle általuk elképzelt Istennek oltárt állítottak, s ő azt mondta: „én azt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül tiszteltek” (ApCsel 17,23). Apostoli munkája vezérelvének tartotta, hogy az igaz Istenről tanítson. Ahogy azóta is minden püspöknek és minden papnak ez a feladata.
„Az egyedül igaz Istent” ismertették meg az emberekkel a zsinati szent atyák, akik legyőzték Áriusz eretnekségét. Nem fogadták el, hogy Jézus Krisztus csupán ember, teremtmény, akinek „különlegessége”, hogy isteni módon tud működni és tevékenykedni. Hirdették, hogy a Szentháromság második isteni személyeként valóságos Isten, amellett, hogy tökéletesen ember is, mert egy személyben egyesíti a két természetet. Egyik énekünk lényegretörően fogalmazza meg ezt: „A szent atyák gyülekezete a föld minden határairól egybegyűlvén, az Atya és a Fiú és a Szentlélek egylényegűségét és egy természetét hirdeté.”
Milyen nagy szükség van napjainkban is arra, hogy „az egyedül igaz Istent” ismerjük, benne higgyünk, őt valljuk „életünk Urának és Uralkodójának”! Bizony, ma is szükség lenne a sok szekta és tévtanítás visszaszorítására. Olyan helyzetben élünk, hogy az igaz Istenben nem nagyon akarnak hinni az emberek, ugyanakkor egymás után nyílnak a jósdák, a boszorkánykonyhák, sőt, külön televíziós műsoruk is van ezeknek. Pedig sokkal fontosabb volna Jézus tanítására figyelni, aki ma is az „az egyedül igaz Istent” akarja megismertetni velük az élő evangélium tanításán keresztül.
