Görögkatolikus lelkiség

A Görögkatolikus Egyház a húsvét utáni harmadik vasárnapot a kenethozó asszonyoknak szenteli az evangéliumi történet alapján (Mk 15,43–16,8). Az asszonyok, az édesanyai hivatásra teremtett nők állnak a szemünk előtt ezen a napon. Igaz, Márk evangélista nem nevezi meg Jézus édesanyját a kenethozó asszonyok között, csak Mária Magdolnát, aztán Máriát, József anyját, majd Máriát, Jakab anyját és Szalómét. Bár ott lehetett közöttük, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mindegyikükben az édesanyai gyöngéd tapintatot fedezhetjük fel. Különösen fontos ez május első vasárnapján, amikor a nagyvilág is az édesanyákat ünnepli. Így tekintünk mi is a kenethozó asszonyokra, és fedezzük fel bennük az édesanyai vonásokat.
Először azt hallottuk az evangéliumból, hogy az asszonyok látták, hová temette Jézust Arimateai József (Mk 15,47). Ilyen a nő: mindent megfigyel, az édesanya pedig különösképpen ezt teszi. Mi is lenne velünk a megfigyelő, gyöngéd édesanyai szeretet nélkül? Igen, az édesanya felismeri gyermekei szükségét, hogy segítségükre legyen. És itt magasabb szintre is tekinthetünk: mennyei édesanyánk, az Istenszülő Szűz Mária is észreveszi szükségünket. Tudjuk, hogy szent Fia legelső csodájánál, a kánai menyegzőn ő látta meg az ifjú pár szükségét (Jn 2,5). Amikor gondolatban megköszönjük földi édesanyánknak a sok szerető gondoskodást, amit kaptunk tőle, Máriához is odafordulunk, és neki is megköszönjük gondoskodását, amellyel Fiától kiesdi számunkra a sok kegyelmet.
Másodszor az asszonyok anyagi áldozatát látjuk. Illatszereket vásároltak, hogy bebalzsamozhassák a sírban nyugvó Jézus testét (Mk 16,1). Önzetlenül tették ezt, senki sem kényszerítette őket, még csak nem is kérte. Bensejükből fakadt a jótékonyság igénye, belső gyöngédségből, amilyenek a nők általában. Ennek láttán felidézhetjük, hogy mennyi, de mennyi áldozatot hozott értünk az édesanyánk! Mi, az idősebb korosztály tagjai már csak gondolatban tudjuk ezt megköszönni. De anyák napján a fiatalok köszönjék meg édesanyjuknak a velük való törődést, azt a mérhetetlen áldozatot, amit értük hoznak!
Harmadszor az asszonyok félelmét, szorongását látjuk az evangéliumból. Miután az angyaltól hírül vették Jézus feltámadását, elfutottak a sírtól. Félelmükben senkinek sem szóltak (Mk 16,8). Ez is asszonyi vonás. A férfiak talán kevesebbet aggódnak. De bizonyára azért van ez így, mert – tisztelet a kivételnek – alapjában véve és alkatuknál fogva kevesebb bennük a gyöngéd tapintat, mint az asszonyokban, édesanyákban. Ám milyen nagyszerű az is, hogy Jézus nem büntette meg, még csak nem is korholta őket ezért. Sőt, éppen Mária Magdolna volt az, akinek először megjelent a feltámadása után (Jn 20,13). Érdekes, hogy nem a főapostolt, Pétert tüntette ki ezzel, hanem a kenethozó asszonyok egyikét, így értékelve a tevékenységüket.
A kenethozó asszonyok és az anyák napján fordítsuk figyelmünket és tiszteletünket a nők, az édesanyák felé!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..