Természetesen az ereje kizárólag Jézus Krisztusnak tulajdonítható, és Szent Benedek közbenjárásának, az egyházi áldásnak, a kérő személy hitének – semmi esetre sem a medál szépségének vagy a rávésett ima szavainak. Nem babonaságból használják, hanem hitből – hasonlatosan az evangéliumi asszonyhoz, aki hitt benne, hogy ha csupán megérinti Jézus ruhája szegélyét, meggyógyul (Mt 9,21); vagy hasonlóan azokhoz, akik hittek benne, hogy ha Pál kendőit és kötényeit a betegekre helyezik, azok meggyógyulnak betegségeikből, és a gonosz lelkek elhagyják őket (ApCsel 19,12).
A Szent Benedek-medál mindkét oldalán ábrázolásokat és különös betűket láthatunk. Az előoldal a szentet ábrázolja, amint jobb kezében a keresztet tartja, bal kezében nyitott könyv van: a Szentírás által ihletett regula (szerzetesi szabályzat). Jobbján serleg (méregpohár) látható, amiből vipera kúszik ki, miután keresztet vetett rá. Balján egy holló készül elrepülni a mérgezett kenyérrel. Szent Benedek alakjának két oldalán ez olvasható: „Crux Sancti Patris Benedicti” (Szent Benedek atyánk keresztje). A körülötte futó latin szöveg: „Eius in obitu nostro praesentia muniamur!” (erősítsen meg minket jelenléte halálunk óráján) – hiszen Benedek, Szent Józsefhez hasonlóan, a jó halál patrónusa.
Benedek lába alatt az „ex SM Casino MDCCCLXXX” (Monte Cassino szent hegyéről, 1880) feliratot láthatjuk, ami arra emlékeztet, hogy a medált Benedek születésének 1400. évfordulóján verték. Ez a Benedek-medálnak az egész világon leginkább elterjedt változata.
A medál jelképrendszerének megértéséhez ismernünk kell a szent életét: abban az időben, mikor remeteként, barlangban élt, Subiaco mellett, egy közeli közösség, melynek meghalt a rendfőnöke, megkérte, hogy vegye át a vezetésüket. Némelyeknek viszont nem tetszett az az aszkézissel és vezekléssel teli élet, amit Benedek megkövetelt, és megkísérelték megölni: Vicovaróban mérgezett bort és kenyeret kínáltak neki. Szent Benedek a kereszt jelével áldotta meg a feléje nyújtott méregpoharat, mire az szétpattant, egy holló pedig elrepült a kenyérrel. Benedek elhagyta őket, visszatért a barlangjába, és mivel sokan gyűltek köré, akik követni akarták őt, idővel megalapította a rendet, amely a nevét viseli. 529-ben létrehozta a rend legfontosabb anyaházát Monte Cassino hegyén, Itáliában.
A medál hátoldala, az úgynevezett Benedek-pajzs egy keresztet ábrázol a szent kereszt iránti tiszteletére emlékeztetve; a kereszt fölött a Pax (béke) szó olvasható; mellette és körben iniciálék (szavak kezdőbetűi), melyek föloldása egy imádság szövegét adja.
Magának a medálnak nincs csodatévő ereje; hanem látható jele a hívő ember Krisztusban való hitének és Szent Benedek iránti tiszteletének. Mivel a rajta olvasható szöveg egy, a sátánt elűző imádság, alkalmas arra, hogy általa Isten áldását és védelmét kérjük a nagy szent közbenjárása révén, emellett pedig emlékeztet minket, hogy keresztségünk által ellene mondtunk minden gonosznak.
A kereszt szárai között lévő négy mezőben (a kereszt szárainak találkozásánál) a következő betűk állnak: C. S. P. B.: Crux Sancti Patris Benedicti – Szent Benedek atya/atyánk keresztje. A kereszt függőleges szárán felülről lefelé: C. S. S. M. L.: Crux sacra sit mihi lux – a szent kereszt legyen az én fényem (világosságom). A kereszt vízszintes szárán balról jobb felé olvasva: N. D. S. M. D.: Non draco sit mihi dux – ne a gonosz (sárkány) legyen az én uram (vezérem).
A Benedek-pajzson jobbról körben: V. R. S.: Vade retro satana! – Távozz tőlem, sátán!
N. S. M. V.: Nunquam suade mihi vana – nem fogsz soha meggyőzni hiábavalóságokkal (soha ne kísérts hiábavaló dolgokkal).
S. M. Q. L.: Sunt mala quae libas – amit nekem mutatsz, az rossz (rossz, amivel kínálsz).
I. V. B..: Ipse venena bibas – te magad idd meg a mérged.
A kereszt fölött: Pax – Béke (A Benedek-rendiek köszöntése és mottója). A bencés Pax felirat eredetileg egy Krisztus-monogram volt: XP, a Hrisztosz szó görög kezdőbetűi.
A medál imájának régi magyar formája: „A Szent Kereszt legyen fényem, ne az ördög a vezérem! Gonosz szellem, hordd el magad, ne tukmáld rám hívságodat! Elém ne tedd étkedet, magad idd meg mérgedet!”
Forrás és fotó: Aleteia.org
Fordította: Verestói Nárcisz
