Úgy tűnik, mintha tökéletes időzítéssel érkezett volna Miskolcra, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumba az EU Daphné programja által támogatott prevenciós projekt Erő erőszak nélkül címmel, és a hozzá kapcsolódó „Streetlight” musical a GenRosso közreműködésével. A musical színpadi élménynek is jelentős, de tartalmát tekintve még fontosabb: az erőszak ellen szól. Igaz történetet dolgoz fel, amelyben egy bandában felnövő fiú új életet kezd, a szeretet szellemében közeledik barátaihoz, volt haverjaihoz, és többé nem hajlandó semmilyen erőszakos dologban részt venni. Megdöbbentő módon az általános gyűlölet céltáblája lesz, megfenyegetik, majd megölik. De miért kellett meghalnia. Miközben választ keresünk a kérdésre, megerősödhetünk, megerősíthetjük diákjainkat abban, hogy csak valamilyen belülről táplálkozó erővel, belső szabadsággal lehetünk képesek arra, hogy a világ negatív áramlataival, az egyre fokozódó fizikai és lelki erőszakkal szembeszálljunk. A történet kérdésfelvetésén túl megtapasztalhatóvá vált ez a belső erőt tápláló szeretet, mert a felkészülés alkalmával, a hetes műhelymunkák során – énekesként, statisztaként, táncosként, zenészként vagy éppen hangosítóként – szembesülhettek a diákok a konkrét élethelyzetekkel. Átélhették, átérezhették, hogy mi értelme van, mit jelent, és milyen konfliktusokkal jár elkötelezett emberként élni.
A történetbeli tizenhét éves fiú a diákság kortársa, így sorsa valóban elevenné vált közöttük. Megismerhették azt a szeretetet, ami életeket változtat meg, erőt ad az erőszakkal szemben. De ezzel a szeretettel nemcsak a történeten keresztül, saját próbáikon találkozhattak. Hitelessé vált a GenRosso együttes által, akik a gyerekekkel együtt készültek, színpadot építettek, beszélgetettek, zenéltek… Mindig volt erejük mosolyogni, erőt adni, biztatni. Leginkább az érintette meg a fiatalokat, hogy szavak nélkül lehet megmutatni az evangéliumi szeretet lényegét: „A GenRosso eljött ide a suliba, és mindenki műhelymunkákban vett részt. Azóta eltelt csaknem egy hét, és még mindenki beszél róla, gondol rá és feleleveníti azokat az eseményeket, amelyek az elmúlt napokban zajlottak. Mi is történt valójában? Jött egy csomó idegen és percek alatt barátainkká váltak. Hogyan csinálják? Mi a titkuk? Egyszerűen az a kisugárzás, az a hitelesség, ami szinte mindig ott van az arcukon, mindenkit meggyőzött. Olyan emberek ők, akik nem úgy ítéltek, ahogy a szem lát, hanem szeretettel, és ezt a szeretetet mindenkivel éreztették. Mi, akik részt vettünk a musicalben, mindannyian kaptunk valamit, amivel többek lettünk – vallja egy kilencedikes diáklány. Egy tizedikes fiú pedig így fogalmazott: „Van erő, ami látható, és van, ami láthatatlan. Akin kívülről látszik, »izmos«, attól félünk, vagy talán biztonságban érezzük magunkat mellette. Akin kívülről nem látszik, akiben belül van az erő, amellett mindig mindenki jól érzi magát.”
