Művészete a keleti, bizánci hagyományoktól való stílusbeli „elszakadást” is jelentette, új utat, új horizontot adva a nyugati keresztény kultúrának. Cennino Cennini, egy későbbi művésztársa írta róla: Giotto újraírta a művészetet görögről latinra, és moderné tette azt.
Giotto a Firenzéhez közeli Colle di Vespignanóban született 1267-ben.
Művészetének jelentősége, újdonsága az egyre természethűbb ábrázolásmódban nyilvánul meg, „felülmúlva” a szabályokhoz, sémákhoz kötött bizánci stílust. A valódiság keresése és megjelenítése az, ami új formában jelentkezik az ábrázolás hagyományaiban. Így beszélhetünk a tér mint a valós élet dimenziójának megjelenítéséről, képein az ábrázolt téma valódi térben jelenik meg. Színeit is a természetből veszi. Ezen elemek együtteséből következik az, ami Giotto festészetének jellegzetessége, az „elmesélés” képessége a festészeten keresztül új, sajátos formában.
Műveiből nemrég kiállítás nyílt Rómában: a Giotto és a trencento olyan gyűjtemény a művész alkotásaiból, amely így együttesen még nem volt látható. A tárlat azért is egyedülálló, mivel tájegységenként mutatja be Giotto művészi munkásságát. A kiállítás valós képet ad az 1300-as évek világáról, mely ugyan még a középkor éveihez sorolható, mégis valami újról tanúskodik, melyet úgy hívnak majd: humanizmus, reneszánsz. Ennek egyik kezdeti alakja volt Giotto di Bondone, a firenzei festő.
