Gazdag fantázia, dús ornamentika

A szecesszió kifejezés eredetileg kivonulást jelent. Honnan is? A XIX. század végén pusztán kulisszává vált, formalizmussá süllyedt akadémizmusból, az eklektika kiüresedett stílusegyvelegéből – ahogy a kortársak vélekedtek.

A szecesszió egyetemes stílustörekvés. Nemcsak a képzőművészetben volt jelen, hanem az építészetben és az iparművészetben is. Sőt az utóbbi kettőben nagyobb volt a jelentősége. Szimbolista vagy impresszionista építészetről és iparművészetről nem beszélhetünk – szecessziósról igen. A századvég legjelentősebb művészeti irányzatai Franciaországban indultak, a szecesszió azonban csaknem egy időben született meg számos országban, részben egymástól függetlenül. Sajátos nemzeti változatai alakultak ki, de ez a sokrétűség nem érintette egyetemes jellegét.

A szecesszióban egyértelműen az ornamentika dominál. Stilizált növényi minták, levelek, kacskaringós indák jellemzik gazdag formavilágát. Az Iparművészeti Múzeum épülete is jól mutatja a jellegzetesen magyar népi motívumok tudatos használatát. Lechner Ödön mára kissé lepusztult, de így is csodaszép múzeumával bevallottan egy magyaros stílus kialakítását tűzte ki célul.

A kiállítás bejáratánál jobbra láthatjuk egy óriási fotón, milyen lehetett a Bigot-pavilon a párizsi világkiállításon. Balra fordulva a Porte Monumentale-t, azaz a világkiállítás főbejáratát díszítő, állatokat ábrázoló frízsorozat négy darabja készteti megállásra a látogatót. A figurák mintázása erőteljes, szinte már durva. A barnás, terrakotta anyagra ráfolyatott fényes, sötétkék máz rendkívüli hatást kelt.

Bigot 1894-ben alapította kerámiaműhelyét Merben. Gyára magas hőfokon tömörre égetett kőcserepet, úgynevezett grès flammét készített, mely a modern, vasbeton-szerkezetű épületek homlokzatára, díszítésére volt a legalkalmasabb. A kerámiákat különleges mázakkal, gyakran kristálymázzal borította, amelyek esetlegesen megfolytak a plasztikákon. Ez jól látszik a kiállított darabokon. Kellemes hatású a természetes anyag, a mázas, égetett agyag látványa. A tárgyakat szemlélve egyértelmű, hogy épületek homlokzatának díszítésére szolgáltak, nagy méreteikkel, vaskos formájukkal messziről is jól látszanak.

A kiállítás szép darabja a Kerékpárosok címet viselő fríz, barna és kék fényes mázzal díszítve. A stilizált, leegyszerűsített figura lendülete, mozgása önmagáért beszél. Egy hatalmas falburkolat – „denevérszárnnyal”, gyümölcsfüzérekkel és zöld mázzal – Alexandre Marcel szobrász munkája.

A Bigot-pavilon legtöbb eleme a lyoni születésű Jules Aimé Lavirotte (1864–1924) két épületéhez készült, melyek ma is megtekinthetők Párizs hetedik kerületében. A kiállítás egyik egzotikus darabja a Gyermeknajád lábánál homár és csiga, zöld mázzal című kompozíció. Lépcsőkorlátot lezáró plasztikának készült. Kecses, elragadó, S alakú mozdulatot rögzít, felületét patinás, esetlegesen lefolyó sárgászöld mázzal díszítették.

A rendezők ígérik, hogy az Iparművészeti Múzeum felújítása után a pavilon összes darabját összeállítva, állandó kiállításon csodálhatjuk meg az intézmény udvarán.

Fotó: Mészáros Ákos