A racionalisták és mindazok, akik értetlenül állnak a lélek titokzatos világával és a földöntúli Hatalom felé forduló emberrel szemben, mindig gúnyosan mosolyogtak a „bolondon”. A sovány és aszkéta külsejű férfiú, aki csak hazájában készült és annak ősi tradícióit jelképező ruhát volt hajlandó viselni és saját testi-lelki gyötrelmeit ajánlotta fel egy magasabb, e világon kívüli hatalomnak kiengesztelésül és váltságul népének szenvedéseiért. Bizonyára sokan vannak ma is, akik kinevetik. Mert ahhoz, hogy őt megértsék, ismerni kell az önfeláldozás, a másokért való élet örömét, és bírni kell a szellem és lélek még a halált is megvető bátorságát. Egyszóval ismerni kell a vallásos élet lelkiségét.
Mert hogyan is érthetnék meg a gandhikat azok, akik valamely eszmében csak az egyéni érvényesülésnek és az élet anyagi javai megszerzésének lehetőségét látják.
Gandhi nem keresztény, nem is európai. Lelkisége mégis százszor közelebb áll hozzánk, mint azoké, akik áldozatvállalás helyett mindenben csak a maguk önző érdekeinek kielégítését keresik.
És hogy nagy emberek önfeláldozása nem haszon nélkül való, a lelkek fölötti hatalom felé fordulása nem hatástalan babonaság, hogy van valami, amit a röghöz kötött gondolkozásmód sem felfogni, sem megmagyarázni nem képes –megjött a hír: Mahatma Gandhi ötnapos böjtölésével csodálatos eredményt ért el! Vasárnap reggel a hindu, mohamedán és sikh közösségek vezetői írásbeli ígéretet tettek az egymással való ellenségeskedés megszüntetésére. Gandhi ágya mellé szerelt mikrofonon át küldött üzenetét – hogy böjtjének célját elérte – a Delhiben összeült néptömeg kitörő lelkesedéssel fogadta. Majd szeretetük és határtalan tiszteletük jeléül hindu harcosok zárt sorokban vonultak el a Mahatma háza előtt, nyilvános bűnbánatot tartva. Mert csak annak nevezhetjük azt a nem mohamedánok – brámánisták és buddhisták – részéről óriási jelentőségű megnyilatkozást, hogy tévedéseik, beismeréséül és jó szándékuk bizonyítására az „Allah akbar” – „Allah hatalmas” ima-jelszót kiáltották. Azoknak a mohamedánoknak imaformuláját, akiket még kevéssel ezelőtt kíméletlenül lemészároltak, másféle hitbeli meggyőződésükből fakadó különbözőségük miatt.
A népükből származó, népét mindenekfelett szerető Gandhi áldozatvállalása mélységesen megrendítette őket, és összetartozóságuk tudatát világosan eléjük vetítette. Ezek után a Biztonsági Tanácsban folyó tárgyalások szintén megenyhültebb légkörben folytatódtak. Az indiai és pakisztáni delegátusok megállapodtak abban, hogy a Tanács legközelebbi ülése előtt közvetlen megbeszéléseken próbálják ellentétes álláspontjaikat összehangolni.
Mi lenne, ha egyszer az európai államférfiak – és politikusok – is hasonló eszközökkel próbálkoznának?
Új Ember, 1948. január 25.
Mahatma Gandhit a cikk megjelenése után öt nappal, 1948. január 30-án gyilkolták meg – a szerk.
