Gachal János, a vértanú püspök

Bán­ság (szer­bül: Bá­nát) a má­so­dik bé­csi dön­tés után is Szer­bia ré­sze ma­radt (szem­ben a ma­gyar te­rü­let­té nyil­vá­ní­tott Bács­ká­val). Re­for­má­tus la­kos­sá­gá­nak kul­tu­rá­lis és lel­ki ve­ze­tő­jét 1942 de­cem­be­ré­ben vá­lasz­tot­ták meg püs­pök­nek. A há­bo­rú alatt mind­vé­gig men­tet­te az ül­dö­zöt­te­ket, te­kin­tet nél­kül ar­ra, hogy zsi­dó­sá­guk, ma­gyar vol­tuk vagy épp kom­mu­nis­ta meg­győ­ző­dé­sük mi­att ke­rül­tek-e szo­rult hely­zet­be. En­nek kö­szön­het­te, hogy 1944 őszén ba­rá­ti fi­gyel­mez­te­tést ka­pott: el kel­le­ne me­ne­kül­nie, mert a par­ti­zá­nok ha­ta­lom­át­vé­te­le után nem sok jó­ra szá­mít­hat. Ő azon­ban úgy vél­te, a pász­tor épp ak­kor nem hagy­hat­ja ma­gá­ra nyá­ját, ha far­kas kö­ze­le­dik. Egy no­vem­be­ri éj­je­len fegy­ve­re­sek el­hur­col­ták, né­hány nap múl­va pe­dig köny­ve­it egy sze­kér­re do­bál­ták, és a tég­la­gyár göd­re­i­ben el­éget­ték. Ma sem tud­juk, hol nyug­sza­nak a már­tír­ha­lált halt püs­pök föl­di ma­rad­vá­nyai. Az Is­ten ke­zé­ben cí­mű so­ro­zat e ré­sze Gachal Já­nos­nak ál­lít em­lé­ket.