A Mindszenty emlékét ápoló s a haza sorsáért aggódó hívő emberek, a hitéhez, egyházához, nemzetéhez mindig hű főpap életszentségét – szobrának fölállításával és más módokon is – példaként szerették volna felmutatni az útját tévesztő ország népe előtt. Céljuk megvalósulása érdekében a főpásztor életét, gondolatait bemutató műsorral járták az országot, s még külföldre is eljutottak. Mindezek mellett a hercegprímás beszédeit tartalmazó, Legyőzetve is ő győzött című (Krajsovszky Gábor által szerkesztett) könyvet is az érdeklődők figyelmébe ajánlották. Két évig tartó országjárásuk során sikerült előteremteniük a terveikben szereplő Mindszenty-emlékhelyhez szükséges pénz egy részét. Az adakozók között a helyi önkormányzaton, a polgármesteren, az ügy szolgálatát szívükön viselő embereken kívül két érsek és megannyi püspök neve is megtalálható. A jövőbeni emlékhelyhez kötődve, az elképzelések szerint évente konferenciákat szerveznének, koszorúzási ünnepséget tartanának a bíboros születésnapjához közeli napokban. Mindszenty József a háború után, még mint veszprémi püspök járta végig az elpusztult falvakat. Vigasztalta a kifosztott, megalázott és meggyalázott férfiakat, nőket, gyerekeket, hitet, reményt öntött beléjük. A„csüggeteg” magyar népet kívánta fölemelni. Erre, a nemzet felé irányuló szeretetteljes viszonyra emlékeztet a szobor talapzatán olvasható idézet: „Áldott legyen az én népem.” A Domonkos Béla szobrászművész által megmintázott főpap áldásra nyújtott keze szintén ezzel a védő szeretettel fogadja a templom felé igyekvő népet. Azt üzeni, hogy Isten oltalma alatt „újra rendezni kell sorainkat”, s akár a kevésből is újat kell építenünk!