Fotó: Merényi Zita
Kormos Gyula pannonhalmi kommunikációs vezető köszöntő szavai után rögtön a zene nyelvén folytatták a sajtótájékoztatót: Csalog Gábor pianínón adott elő egy klasszikus, majd egy kortárs darabot; amibe beleringatott Bachhal, abból kizökkentett Kurtággal. Csalog Gábor előadását követően a vizualitásé volt a főszerep: bemutatták az egyik Arcus Temporum-reklámfilmet, amelyben hangszerek, arcok, belső és külső terek képei váltják egymást, s közben Mácsai Pál, a fesztivál házigazdája, az Örkény István Színház igazgatója egyebek mellett arról beszél, hogy az ember lépten-nyomon belebotlik Pannonhalmába. A színész-rendező a közösség függetlenségét is hangsúlyozta, és imponálónak nevezte, ha a szerzeteseknek van merszük valóban megélni.
Dejcsics Konrád OSB, a főapátság kulturális igazgatója a személyes találkozások értékét hangsúlyozza a reklámfilmben: művészek, a közönség és szerzetesek találkoznak az Arcus Temporum idején, és ennek a közösségi együttlétnek van valami családias jellege, amely túllép a hivatalos formákon. Itt magunk mögött hagyhatjuk a szerepeinket, és energiát kapunk ahhoz, hogy megnyíljunk mások előtt. A közönségnek nem muszáj szakértőnek lennie – nyugtat meg sokunkat Rácz Zoltán, az Amadinda ütőegyüttes alapító tagja, a fesztivál egyik művészeti vezetője –; elegendő, ha úgy érkezik, hogy kinyitotta a szívét. Az idén 14. alkalommal lezajló pannonhalmi művészeti fesztivál három fő alkotórésze a zene, az irodalom és a spiritualitás; ezt egészítik ki a különleges tárlatok. Az irodalmi programok „felelőse” Mácsai Pál, a zenei területé Rácz Zoltán, az idén a szokásosnál még hangsúlyosabb szerephez jutó spirituális témakör pedig Dejcsics Konrád irányításával formálódik. Újdonság, hogy a program igazodik a szerzetesek imaóráihoz – amelyekre egyébként eddig is gyakran beültek a művészek és a vendégek.
A videóban elhangzottakhoz a kulturális igazgató még hozzáfűzte: a szerzetesi közösségek eredendően azért jöttek létre, hogy lehetőséget kínáljanak egy ideális életformára, amelynek része volt a világtól való távolságtartás is. A monostornak ez a szerepe máig megmaradt, ugyanakkor az egyik legfontosabb küldetése éppen a kívülről érkezőkkel kapcsolatos: abban kíván segíteni, hogy vendégei is letehessék a szerepeiket, amelyek mindenhol, az Egyházon belül is nehézséget jelentenek. A monostorban ezzel szemben mindenki úgy jó, ahogy van, ahogyan a Jóisten megteremtette. II. János Pál pápa szavaival: az emberszeretet vezet az istenszeretethez. Jó alkalom erre az Arcus Temporum fesztivál, amely nemcsak a kultúra produktumaival hívogat, hanem az egymással való találkozásra is lehetőséget nyújt. Mácsai Pál így beszélt a szerepéről: a házigazda szolgál, mosogat, nem az a dolga, hogy jól érezze magát. Ő azonban szeretné, ha jól is érezné magát, nem akar „kifosztottan” hazatérni. A hitelességen múlik egy hely, egy közösség megítélése. A cselekvésein, amelyeket meghatároznak a gondolatok, és a gondolatok mögötti horizonton. A művészet, ha e szint alá megy, propagandává vagy szórakoztatássá válik. Az Arcus Temporumra olyan produkciók kaptak meghívást, amelyekre állnak ezek a kritériumok. S mit vár Mácsai Pál Pannonhalmától? Például azt, hogy talál egy izgalmas kapcsolatot az idővel: ha az ember azt látja kiírva, hogy 996, megérzi, hogy ő maga csupán egy epizód a történetben…
A jövendő házigazda után Rácz Zoltán vette át a szót, aki amellett, hogy az Amadinda tagja, évek óta az Arcus Temporum művészeti vezetője is Keller András hegedűművésszel, a Concerto Budapest karmesterével együtt. Zoltán megosztotta a hallgatósággal, hogy 2015-ben, a szünet évében sokat tanakodtak azon, merre tovább, s végül a saját út mellett döntöttek, elismerve az addigi koncepció kiválóságát. Tavaly fedezték fel például, milyen nagyszerű koncerthelyszín a könyvtár. Annyira beleszerettek, hogy idén ott kezdik a fesztivált. Sztravinszkij nem való a bazilikába, a könyvtár azonban tökéletes helyszín számára, ahogyan a választott Bartók-zenemű számára is, amelyet Kocsis Zoltán a zeneszerző legtökéletesebb darabjának tartott. A művészeti vezető arról az ellentétről is beszélt, amely a szívósságával, rendületlen előrehaladásával Kőrösi Csomára emlékeztető Bartók és a Tűzmadár után világhírűvé vált Sztravinszkij között feszül – e két zeneszerző művei hangzanak majd el A katona története című produkcióban. A marketingcéllal készült „vírusvideóval” kapcsolatban Kormos Gyula elmesélte, micsoda nehézséget jelentett, hogy találjanak egy metronómot Pannonhalmán. Szinte minden készen állt már a forgatáshoz – kivéve a metronómot, amely az egész kisfilm nélkülözhetetlen kelléke. Szembe kellett nézniük a ténnyel, hogy ma már minden diák digitális metronómot használ, és csak komoly nehézségek árán tudtak előásni valahonnan egy hagyományosat. A spirituális programokat Dejcsics Konrád ismertette a jelenlévőkkel. Lesz közöttük a bazilika szimbólumrendszerét rendhagyó módon bemutató zenés séta és spirituális labirintusjárás is a kertben. Az apátválasztások története mellett hat kortárs reflexiót láthatunk majd az elmúlt huszonöt év történéseiről. A központi gondolat a kibékülés – ami egyúttal meghívás is arra, hogy nyomába eredjünk saját múltunk kibéküléseinek. A sajtótájékoztató végén Mácsai Pált arról kérdezték, hogyan ajánlaná egy barátjának az Arcus Temporum fesztivált: „Sok a fesztivál nyaranta – ám bizonyos, hogy ez nem hasonlít egyikhez sem” – hangzott a válasz.
