Alkotója, Mauro Pallotta nappal festőművészként, éjjel graffitikészítőként működik. A La Stampa olasz napilap egyik számában elmondta: éppen szuperhősös képregényt olvasgatott, amikor a tévében meghallotta, hogy Ferenc pápáról beszélnek. „Azonnal jött az ötlet: Ferenc pápát szuperhősként ábrázolni” – árulta el, ahogyan azt is, hogy az „egyházi szuperhőst” (ahogyan ő fogalmazott) a lehető legemberibben igyekezett megrajzolni.
Csakhogy a ház faláról néhány nap múlva eltűnt a pápás graffiti. A római köztisztasági hivatal (AMA) városvédő osztályának utasítására lefestették, mert – az indoklás szerint – rontotta a Róma történelmi városnegyedében lévő épület arculatát. Az alkotó az olasz sajtóban bejelentette, hogy kész másutt is elkészíteni ugyanezt a graffitit, akár nagyobb méretben is. A lefestett épülettel szemközti ház lakói jelezték is, hogy ők szívesen látnák falukon a szentatyát Supermanként ábrázoló festményt. Egyébként az AMA többször is megkísérelte eltüntetni a képet, de a lakók és a turisták tiltakozása miatt ez egy ideig nem sikerült. Pallotta közölte, hogy további négy pápás rajz elkészítését tervezi. Szerinte a graffiti a művészet szabadságának kifejezése, és azt hirdeti, hogy a művészet mindenkié.
No meg a pápa is. Az egész történet üzenetében éppen az a legnagyszerűbb, hogy egy graffitiművész számára ez a kettő – Ferenc pápa és szuperhős alakja – gond nélkül összekapcsolható; hogy a szentatya Supermanként tűnik fel egy alkotó előtt. A pápa az övé, az utcáé, az embereké, mindnyájunké, kissé pimaszul tehát akár úgy is fogalmazhatnánk: épp egy graffitire való. Ám a közterületek engedély nélküli összefirkálását általában nem tűrik a hatóságok, így érthető, ha az olasz hivatal állásfoglalása szerint ennek a rajznak sem volt helye azon a bizonyos falon.
