Nemet kell mondanunk a leselejtezés gazdaságára, amely azt kívánja, hogy törődjünk bele a szegények társadalomból való kizárásába. Torinóban a lakosság tíz százalékát teszik ki a mélyszegénységben élők. A társadalomból kizárják a gyermekeket, az időseket és a fiatalokat is, akiknek több mint negyven százaléka munkanélküli.
Mondjunk nemet a pénz bálványozására, az elszegényedők iránti közömbösségre. Mondjunk nemet a korrupcióra, amely mára oly mértékben elterjedt, hogy szinte már normális magatartásnak tűnik. Ebben a helyzetben nem várhatunk a „fellendülésre”. A munkához való jog alapvető emberi jog. Különösen is védelmezni kell a nőket, akiknek még mindig hátrányos megkülönböztetésben van részük.
A pápa csatlakozik azokhoz a munkásokhoz és vállalkozókhoz, akik „társadalmi és nemzedéki egyezményt” sürgetnek. Meg kell újítani a nemzedékek közötti szolidaritást. Csak a fiatalok és az idősek bevonásával lehet leküzdeni a válságot. „Bátorság! – ez a szó nem türelemre és beletörődésre szólít, hanem épp ellenkezőleg, arra, hogy legyetek merészek, bátrak, és haladjatok előre! Annak a reménynek az erejével, amelyet az Úr ad nekünk, aki soha nem csal meg.” A pápa befejezésül azt kérte az őt hallgatóktól, hogy érte is imádkozzanak.
Ezután hosszan, csendben imádkozott a közszemlére kitett halotti lepel előtt a dómban, majd Boldog Pier Giorgio Frassati kápolnájában.
Délelőtt szentmisét mutatott be Torino főterén. A hatalmas teret százezres tömeg töltötte meg, nagyobbrészt fiatalok. Ferenc pápa „Piemonte unokájának” nevezte magát, hiszen e tartományból vándoroltak el a szülei.
Homíliájában Isten szeretetének titkáról elmélkedett, amely erős, szilárd és biztos. „Ha mi hűtlenné leszünk, ő akkor is hűséges marad.” Isten szeretete ellenáll a viharos hullámoknak. Mindig fennáll a kísértés, hogy elfeledkezzünk erről a szeretetről, és megbéníthat bennünket a jövőtől való félelem, de Isten szeretete mindent újjáteremt.
Ferenc pápa fiatal fogvatartottakkal, bevándorlókkal, hajléktalanokkal és egy cigány családdal ebédelt együtt.
Kora délután az alapítójuk születésének kétszázadik évfordulóját ünneplő szaléziakkal találkozott. Bosco Szent János három sajátos karizmájára mutatott rá, hangsúlyozta Don Bosco bizalmát az isteni Gondviselésben, hivatástudatát és az egyház, különösképpen a pápa iránti szolgálatát.
Ezután a Cottolengo Szent József-templomban egyenként köszöntötte és megáldotta a betegeket, valamint a fogyatékkal élőket. Hozzájuk intézett beszédében megállapította, hogy a szegények társadalomból való kizárása ma is gyakori jelenség. Bár az orvostudomány jelentős fejlődésen ment keresztül, elterjedt a leselejtezés kultúrája. Az idősek hosszú életét olykor nehezen viselhető tehernek tekintik. Ezzel a gondolkodásmóddal szemben arra kell törekednünk, hogy az idősek közösségben, családban élhessenek. A betegek értékes tagjai az egyháznak – hangsúlyozta beszédében a szentatya.
Június 21-én este Ferenc pápa gyerekekkel és fiatalokkal találkozott. Látogatása második napján a valdiak (valdensek) templomát kereste fel, majd rokonaival találkozott.
