Fotó: Kissimon István
Egyeseknél az ökológia vált spiritualitássá – írja a pápa. Mintha az ökológia mint valami abszolútum Isten helyébe lépne. Ez az egyik szélsőséges nézet a mai környezetvédelmi gondolkodásban.
– Ferenc pápa többek között ebben a kérdésben is világosan eligazít. Üzenete nemcsak a hívő keresztényeknek, hanem minden jóindulatú embernek szól. A környezettudatos gondolkodás idehaza és az egész világon rendkívül fontos, de ennek csak akkor van értelme, ha az ember áll a középpontban. Az embernek saját magát kell megtalálnia, összhangban a teremtett világgal, s ebből következik a természettudatos gondolkodás.
Sokféle, a környezetért felelősséget vállaló szervezetet ismerünk, köztük szélsőséges nézeteket hangoztatókat is. Többségük azonban egészséges, természetes aggódással fordul bolygónk állapota felé.
Mintha a világban a leginkább szennyező tényező maga az ember lenne… – utal a pápa egy másik fölfogásra.
– Ez valóban szélsőséges megközelítés. A szentatya rávilágít arra, mennyire komplex módon szükséges beszélni a teremtésvédelemről, mert hiszen erről van szó, s ennek szellemében cselekedni. Az enciklika alapján remélhetőleg megindul a közös gondolkodás – nem csak a keresztények körében –, s akkor előbbre juthatunk. Ferenc pápa korábbi megnyilatkozásai is megkerülhetetlenek ebben a témakörben.
Európa – más kontinensekkel összehasonlítva – jelentős erőfeszítéseket tesz a környezetvédelem terén, de a környezeti hatások – akár pozitívak, akár negatívak – nem állnak meg a határoknál, így Európa határainál sem. Megkerülhetetlen a globális gondolkodás és cselekvés.
Környezetvédelem helyett – mint a pápa hangsúlyozza, s Ön is ezt említette – helyesebb teremtésvédelemről beszélni, s ezt a nem keresztény embereknek is be kell látniuk.
– Hívő körökben – s ez a más valláshoz tartozókat is jelenti – egyre többen használják ezt a kifejezést, bár ma még nem eléggé terjedt el. A teremtett világ egyensúlyáról, harmóniájáról kell beszélnünk, minden élő és élettelen alkotóelemével együtt. Nem véletlen, hogy az enciklika nem a maga leszűkített formájában beszél a környezetvédelemről, hanem az embert állítja középpontba, a társadalmi és hatalmi viszonyokkal összefüggésben. A szentatya szigorú kritikát fogalmaz meg a teremtés védelmében a világ politikai és gazdasági-pénzügyi vezetőinek címezve.
Az enciklika sokoldalúan világít rá a teremtésvédelemre, nem lehet belőle egy-egy részt kiragadni, s valamelyik politikai erő eszközévé tenni bizonyos részmegállapításait. A zöld ügy nem csak a zöldeké. Sokkal többről van szó, mint a zöldek, a baloldali vagy jobboldali mozgalmak saját ideológiájáról.
Amennyire bíráljuk a globalizációt, annak negatív hatásait, a teremtésvédelemben éppen hogy globális gondolkodásra van szükség, amely alól egyetlen nagyhatalom sem vonhatja ki magát.
– Bár sokszor alacsony hatékonysággal, de működnek a globális, multilaterális szervezetek, mint például az ENSZ, s idetartozik a párizsi konferencia is, amelyeknek munkájára nyilván hatással lesz a pápai megnyilatkozás.
Közös otthonunk a teremtett világ, amellyel élnünk kell, nem pedig visszaélnünk. A természetben jelentkező közvetlen gondok közül hármat emel ki a pápa: a környezetszennyezést és éghajlatváltozást, az ivóvíz kérdését, valamint a biológiai sokféleség elvesztését.
– A legnagyobb egyetértés ebben a három kérdésben mutatkozik az emberek és a különböző szervezetek között. Nyilván ezért ez a kiindulópont a szentatya számára is. De látnunk kell, az igazi kihívást az jelenti, hogy a fogyasztói társadalom ebben a formájában – a szentatya véleménye szerint – nem tartható fenn.
A világban jelentkező gazdasági természetű túlfejlődés veszélyére való figyelmeztetés nem jelent múltba fordulást a pápa részéről, hanem rávilágít arra, hogy az ipari és pénzvilág fejlődése mellett az emberi személyiség értéke egyre inkább háttérbe szorul.
A túlfejlődés, a túlfogyasztás okozhatja azt a globális méretekben kialakuló felelőtlen magatartást, amelyet a Föld már nem bír el. A következő évek, évtizedek legnagyobb gondja az, milyen változás következik be ezen a téren. Ez több mint ideológiai kérdés, ezért nem válhat politikai üggyé, annak ellenére, hogy a politika eszközei nélkül nem lehet megoldást találni arra, hogyan lehet a felelős kormányzást és a fenntartható növekedést összhangba hozni.
A klímaváltozás olyan tény, amelynek okairól sokat vitatkoznak. Kétségtelen, hogy az emberi tevékenység hatással van rá, de hogy milyen mértékben, erről már megoszlanak a vélemények. Nem hivatkozhatunk kizárólag az embertől független hatásokra, miközben reálisan kell szemlélnünk más tényezőket is. Nem folytathatunk – a kifejezés eredeti és átvitt értelmében egyaránt – embertelen környezetvédelmet. Egyensúlyt kell találnunk az embertől független és az emberi tényezők között, s ez már átvezet a morális felelősségre. Nem kizárólag a fejlett országok már-már úri huncutságaként jelennek meg tehát ezek a kérdések, de tény, hogy ameddig Kína vagy az Egyesült Államok a globális feladatokból rájuk háruló kötelezettségeket elutasítja, addig nehéz előbbre jutni.
Legalább százötven éves az a hamis eszme, amely mára áthatotta az életünket: az emberiség fejlődése a bővített gazdasági újratermeléssel azonos, amit a GDP fejez ki.
– A mai világ valóban az emberi életet gazdasági tényezőnek tekintő gondolkodást követ. Ennek primitív cáfolata megjelent a politikai jobb- és balszélen egyaránt. Hogyan lehet ezt az eszmét reálisan felülmúlni? Globális feladat megteremteni egy olyan világot, amelyben nem a GDP jelenti a legfontosabb jót. Minden ember tudja ezt, mégis minden ennek rendelődik alá. Ennek következtében olyan véres diktatúrák jöhetnek létre, amelyekről nekünk, magyaroknak – másokhoz hasonlóan – szomorú történelmi tapasztalataink vannak.
A természetben jelentkező változások előbb-utóbb társadalmi gondokként mutatkoznak: romlanak az életkörülmények, szociális hanyatlás következik be, s a világszintű társadalmi igazságtalanságok háborúk kialakulásához vezethetnek – figyelmeztet a pápa.
– Az emberi szolidaritás sajnos nagyon nehezen válik globálissá. Számos gazdasági érdek azt diktálja, hogy ez a pozitív globalizáció ne jöjjön létre. A keresztény emberek felelőssége, hogy a keresztény szolidaritás egyre nagyobb mértékben legyen jelen a világban, igaz, a mai államhatalmi berendezkedések mellett nehezen lehet ennek érdekében cselekedni. A világ vezetőinek jelentős csoportja minimális szociális érzékenységgel rendelkezik.
Döbbenetes hallani a magas népszaporulattal rendelkező országok vezetőinek nyilatkozatait, akik számára még csak nem is kellemetlen, hogy országukból százezrek vagy milliók indulnak el egy anyagilag jobb világ reményében. Ugyanakkor az elvándorlás nem hoz megoldást, helyben kell élhető viszonyokat teremteni. A Közel-Keleten hét-nyolcmillió ember hagyta el otthonát; sehol nem találtak új otthonra, táborokban, hazátlanul tengődnek. Ez elfogadhatatlan állapot.
Európának óriási felelőssége van abban – és ez az Európai Unió történetének egyik legnagyobb kihívása –, hogyan lehet az eddig sokszor álságosan, önző érdekek alapján, antihumánusan intézett bevándorlási helyzetet megváltoztatva, valóban a problémák gyökerénél segítséget nyújtani pénzügyi és gazdasági téren egyaránt. Az emberi méltóság védelme ugyanakkor megköveteli a vészhelyzetben lévő menekültek befogadását.
Napjainkban a társadalmi igazságtalanságok háborúkat idéznek elő, államok belső rendje bomlik fel, megszűnik a rend. Az észak-afrikai és közel-keleti állapotok következményeit a migráció felgyorsulásával közvetlenül is érezzük.
– A társadalmi igazságtalanságok – ne feledjük – erkölcstelen emberek cselekedeteiben valósulnak meg. A világ politikai elitjének egy része semmiféle érzékenységet nem mutat az emberhez méltó megoldások iránt. Sok millió ember számára például kérdéses az Egyesült Államok szerepe a közel-keleti térségben.
A pápa végül a kulturális ökológiáról, a veszélyeztetett történelmi, művészeti és kulturális örökségről beszél.
– Az Európai Parlamentben láttam, milyen nehéz föllépni a keresztényüldözéssel szemben. Akkor mutatkozott áttörés, amikor a Közel-Keleten az Iszlám Állam megkezdte a történelmi-művészeti emlékek rombolását. Európában most kezd tudatosodni, hogy a keresztényüldözésnek milyen kulturális következményei vannak.
Az enciklika következtetése: az erkölcsi és kulturális romlás korát éljük, a környezet pusztulása ennek következménye.
– Ez az enciklika leglényegesebb üzenete. Az embernek önvizsgálatot kell tartania – a világhatalmak felelőssége mellett nem tekinthetünk el a személyes felelősségvállalástól. Globális közéleti-erkölcsi megújulás nélkül elképzelhetetlen az éghajlatváltozás megakadályozása, az ésszerű vízgazdálkodás és a biológiai sokszínűség fenntartása.
Megismerve az enciklikát, európai parlamenti képviselőként azt tekintem feladatomnak, hogy – idehaza is – minél többen megismerjék ezt a rendkívül fontos dokumentumot.
