Az Aranyrózsa a pápák különleges adománya, amelyet napjainkban Mária-kegyhelyeknek ajándékoznak. Ferenc pápa Csíksomlyón is Aranyrózsát helyez el a csodatévő Szűzanya szobra előtt, kifejezve ezzel Mária iránti tiszteletét, valamint elismerését a vidék népének hitéért.
Az Aranyrózsa (Rosa d’Oro) vagy más néven Erényrózsa egy pápai kitüntetés: aranyból készült, illatszereket rejtő rózsa. Hagyománnyá vált, hogy az aranyrózsa megáldásának szertartásán, amely nagyböjt negyedik vasárnapjára, laetare-vasárnapra esett, a pápa a rózsa színével megegyező – rózsaszínű – miseruhát viselt. A liturgikus rózsaszín az egész világegyházban elterjedt e vasárnaphoz kapcsolódva. Mivel advent harmadik vasárnapja, a gaudete-vasárnap kezdőéneke is az örömmel kapcsolatos, akárcsak a laetare-vasárnapé, így azon a napon is szokás lett a rózsaszínű miseruha viselete.
Az Aranyrózsát a pápa eredetileg az Egyház szolgálatában nagy érdemeket szerzett személyeknek adományozta. A rövid szertartás kezdetben az aznapi stációs templomban, vagyis a Jeruzsálemi Szent Kereszt-bazilikában, a későbbiekben pedig a pápai palotában zajlott. A rózsa virágának közepébe eredetileg illatos balzsamot helyeztek el, később vörös drágakövet. A rózsaszálból idővel egész rózsacsokor lett, amelyhez megfelelő vázát is készítettek.
A szokást 1049-ben említik először, amikor is a pápa egy kiváló hivatalnokának adományozta a rózsát. Később királyok kapták a kitüntetést, majd testületek is, a XIII–XIV. századtól pedig templomoknak is adományozták. Az első nő, aki átvehette, I. Johanna nápolyi királynő volt 1368-ban. A XVII. századtól túlnyomórészt királyi családok nőtagjainak adományozta a pápa ezt a kitüntetést, erényeikért és egyházszolgálatukért. A XX. század második felétől pedig a Mennyek Királynőjét, Szűz Máriát tiszteli meg a pápa ezzel az adománnyal.
A XV. századtól az Aranyrózsa megáldásának külön formulája volt. A kitüntetést a VI. Pál-féle kúriareform előtt még külön pápai követ, az Aranyrózsa vivője juttatta el a címzetthez.
Az Aranyrózsa az öröm és a szeretet kifejezésére hivatott. A rózsa a régi szertartáskönyvek szerint Krisztus-szimbólum, ezért az Aranyrózsa adományozása nemcsak elismerés, hanem küldetés is: a kitüntetettnek Krisztust kell elvinnie a világba – jegyezte meg Érszegi Márk Aurél, a szentszéki magyar nagykövetség első tanácsosa, Vatikán-szakértő.
A történelem során ez a szokás számos változáson esett át. XII. Piusz a Xavéri Szent Ferenc sírját őrző székesegyházba küldött Aranyrózsát, 1953-ban. 1963-ban VI. Pál pápa a betlehemi Születés templomának, 1965-ben a fatimai, 1966-ban pedig a guadalupei kegyhelynek adományozott Aranyrózsa kitüntetést.
II. János Pál 1979-ben a częstochowai, 2000-ben a loretói, 2004-ben pedig a lourdes-i Mária-kegyhelyet tüntette ki Aranyrózsával. XVI. Benedek pápa a legtöbb Mária-kegyhelyet megtisztelte e kitüntetéssel, amikor fölkereste őket (köztük volt Aparecida és Mariazell, a washingtoni Szeplőtelen Fogantatás-kegytemplom, a cagliari Nostra Signora di Bonaria kegyhely, a pompeji Rózsafüzér Királynője-bazilika és az altöttingi Mária-kegytemplom). Ferenc pápa a fatimai, a torinói és a guadalupei Mária-kegyhelyeknek is adományozott már Aranyrózsát.
A Szentatya által a csíksomlyói Szűzanyának szánt két szál, 84 centiméter magas és 1200 gramm súlyú élethű rózsa levelei ezüstből készültek, száruk 24 karátos arany bevonatot kapott. Szintén aranybevonat díszíti a pápai címert azon az ezüstözött vázán, amelyben a rózsák helyet foglalnak. Az Aranyrózsa kitüntetés egy rózsaszínű márványból készült talapzaton áll.
A Kárpát-medencében jelenleg egyetlen pápai Aranyrózsát sem őriznek, bár a történelem folyamán több magyar uralkodó is részesült e kitüntetésben: Nagy Lajos király, Luxemburgi Zsigmond császár és több Habsburg uralkodó felesége.
Forrás és fotó: Romkat.ro
