A néphit szerint Szent Lúcia nagyon szerette a természetet és a háziállatokat, ezért gyógyítja is azokat. Hozzá fohászkodnak a szembetegséggel küszködők és a vakok, de védőszentjüknek tekintik az írnokok, kocsisok, szabók, üvegesek, varrónők és a torokfájásban szenvedők is. E napon búzaszemeket kezdenek csíráztatni, s abból jósolják meg a következő évi termést. A lucázás is igen elterjedt köszöntő szokás: a gyerekek körbejárják a házakat, és lopott fán vagy szalmán térdepelve mondókákkal bő termést és jószágszaporulatot ígérnek kisebb ajándékokért cserébe, s átkokat, ha nem kapnak semmit. E napon sütik a lucapogácsát is. Az egyikbe pénzdarabot rejtenek, s aki ráharap, szerencsés lesz. A lucaszék készítésének hagyományában a pogány kor hiedelmeit, szokásait fedezhetjük föl. A széket Luca napján kezdték faragni. Alakja a varázserejűnek hitt pentagramma, egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből kialakuló csillag. Fiatal emberek a kabátjuk alá rejtve lopták be a széket az éjféli misére, hogy ráállva a templomban meglássák, ki a boszorkány. Ezután menekülniük kellett, nehogy a boszorkák széjjeltépjék őket. A széket aztán tűzre vetették, a tűzben a sok kis fadarab sikoltozott. Ez jelentette a gonosz némberek végét. A lányok Luca napján tizenkét gombócot főztek, s mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. A gombóc, amelyik legelőször jött föl a víz felszínére, megmondta, ki lesz a férjük.
Skandináviában, ahol a sötétség ilyentájt még nagyobb úr, mint nálunk, Sankta Luciának a fényhozó tulajdonsága kerül előtérbe. Ezen a napon felvonulással köszöntik a szentet. Legelöl egy Luciát jelképező lány megy, fején gyertyával díszített koronát visel. Udvarhölgyei gyertyát tartanak, a csillagfiúk pedig botra erősített aranycsillagot visznek. A menetet mécsest hordozó kismanók zárják.
