Fotó: Lambert Attila
Előadása kezdetén Carolyn Osiek Szent Pál apostolnak a Korintusiakhoz írt első leveléből idézett: „Mert a hitetlen férj megszentelődik a felesége által, és a hitetlen asszony megszentelődik a férje által. Különben fiaitok tisztátalanok volnának, pedig szentek.” (1Kor 7,14) A professzornő kifejtette: ez az első hallásra meglepő kijelentés arról szól, hogyan kell megőrizni a vegyes házasságot hitetlen és hívő között. Ilyen esetben elképzelhető a válás is, de Pál egyértelművé tette: ez csak a legutolsó lépés lehet. A hívő fél ugyanis lelki értelemben képes megmenteni a házastársát, megszentelni a hitével. Egy családban egyetlen hívő hatása is megszentelő erővel bírhat, nemcsak a feleségre, de a gyermekekre is. Ők is szentté válhatnak a szentségben.
Az előadó arra is kitért, hogy Pál gyülekezetének tagjai mindennapi életet éltek, nem különültek el a társadalom többi részétől. Az első keresztények nem az elit, de nem is a legszegényebbek közül kerültek ki. A vér, a házasság vagy informális viszony révén kapcsolódtak egymáshoz. Amiben különböztek a társadalom többi tagjától, az a szentháromságos Istenbe vetett hit volt. Ahogyan azt ugyancsak Pál a Filippiekhez írt levelében megfogalmazza: „A mi hazánk azonban a mennyekben van, ahonnan mint Üdvözítőt várjuk az Úr Jézus Krisztust” (Fil 3,20). A Korintusiakhoz írt levelében pedig arra int, hogy tisztítsák meg magukat minden szennytől, mindentől, ami akadályozza a szentség szabad áramlását. Carolyn Osiek példaként hozta fel a Filippiekhez írt levelet (Fil 4,2–3), melyben Pál arra figyelmezteti az egymással vitában álló két nőt, Evódiát és Szintichét, hogy értsenek egyet az Úrban. Az ellenségeskedés, a civakodás ugyanis diszharmóniát okoz a közösségben.
Az előadó arról is beszélt, hogy a korai Egyházban voltak nők, akik megkapták a prófétaság adományát. Az Apostolok cselekedeteiben Fülöp négy lánya részesült ebben a kegyelemben. Szent Perpétua a Septimius Severus-féle keresztényüldözés idején szenvedett vértanúságot Karthágóban, Kr. u. 203-ban.
Az aszkétaéletet élő nők közül Carolyn nővér megemlítette a 340-ben elhunyt idősebb Makrinát, valamint Makrina menyét, Emmeliát. Makrina férjes asszony volt. Nazianzoszi Szent Gergely teológus, konstantinápolyi püspök édesanyja, Nonna pedig megtérítette a férjét, az idősebb Gergelyt, aki Nazianzosz püspöke lett. Szent Gergely így emlékszik vissza rájuk: „A legkiválóbb férfi és nő olyan egységben voltak, hogy házasságuk erénybeli és testi egység volt (…) mert erényben egészen egyeztek egymással.” Gergely nővére, Szent Gorgónia is férjezett volt, ötgyermekes családanya. Püspök öccse azt írta róla, hogy mindenkit felülmúl békességben, szerénységben, és a férfiakat is bölcsességben, okosságban, a Szentírás ismeretében. A szükségben szenvedőket segítette, s egészen Istennek szentelte magát a házasságban is. Carolyn Osiek rámutatott: a kereszténység első századaiban elsősorban olyanokra tekintettek szentként, akik szüzességben éltek, de voltak házasok is, akiket szintén szentnek tartott az Egyház és a külvilág.
A tudós előadó beszélt a diakonisszákról is, akik kétségtelenül fontos szerepet töltöttek be a korai Egyházban, főként Keleten. Részt vettek a keresztelésben, betegeket ápoltak, gondoztak, az ő feladatuk volt a vendéglátás. Név szerint is ismerjük Szent Tekla vértanút, aki Pál apostolt segítette térítői munkájában. Carolyn Osiek idézte az Apostoli konstitúciók diakonisszákra vonatkozó kitételeit. A diakonissza a korai Egyház elöljáróinak elvárásainak megfelelően tiszta szűz vagy megbízható özvegy volt. A keresztény aszketizmus visszanyúlik Szent Pál apostolra, aki szerint Isten szolgájának jobb nem megházasodnia. Az előadó megfogalmazása szerint Jézus mozgalmának kezdetén a nemek egyenlősége teljesen elfogadott és természetes volt, ám később ez megbomlott, és kétféle hagyomány kezdett kialakulni: az egyik szerint a nő legyen csöndes és szerény, a másik szerint pedig aktív cselekvő, aki kiveszi a részét mindenből, így a közéletből is. A felszabadítás és az elnyomás dinamikájával minden korban találkozhatunk – mondta az amerikai szerzetes nővér.
Előadása után egy kérdésre válaszolva arról szólt: a közelmúltban lezajlott pánamazóniai szinóduson felmerült a nők diakónussá szentelésének lehetősége. Ferenc pápa bizottságot is létrehozott e kérdés megvizsgálására, de a testület tagjai nem tudták kimondani az igent. Ehelyett a püspökök felvetették a férfi diakónusok pappá szentelésének lehetőségét. Carolyn Osiek szerint a fő kérdés az, hogy mik a lelkipásztori szükségletek napjainkban. A diakonátus teljesen külön rend, nem szabad összekeverni a papsággal – mondta a teológus. Egyúttal felmérésekre hivatkozott, amelyek szerint a pasztorális munka hatvan százalékát nők végzik, anélkül hogy bármilyen hivatalos egyházi elismerésben részesülnének, pedig kijárna nekik.
