Faltis Alexandra, az 1962-ben Pécsett született rajzfilmes, illusztrátor, grafikus, festőművész (és áfonyalekvár-főző mesterasszony) nevével, műveivel már hosszú évek óta találkozom. Az első igazán döntő „Szasza” (mert sokan ismerik és becézik így) -élményt közös barátunknak, Lázár Ervinnek köszönhetem, akinek Manógyár című könyvét a művésznő illusztrálta. Ezek a képek, Nemes Nagy Ágnes Aranyecsetének vizuális „hangolásával” együtt 1993-ban a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa rangos IBBY-díját hozták meg neki. Idézzünk itt most néhány sort az egyik Faltis-kiállítás katalógusának szövegéből: „Az, hogy meseillusztrációval foglalkozom, olyan természetes dolog számomra, mint ahogy levegőt veszek. Hiszen gyerekkorom óta puha, meleg fészekként öleltek körül a mesék. Egy védőburkot nevelgettem magam köré, mert olyan jó dolog felnőtt fejjel is gyereknek lenni!” A névjegyén önmagát rajzceruzát szorongató katicabogárlányként megjelenítő, csupa élet, csupa játék, nagy betegségéből csodálatosképpen felépült grafikus mindmáig szeretettel és hálával emlékezik vissza pécsi mestereire, Horváth Dénesre és Erdős Jánosra, továbbá azokra az évekre, amikor a Magyar Képzőművészeti Főiskola (ma: Egyetem) alkalmazott grafika mesterképzőjén Zelenák Crescencia irányításával tanulhatott.
Harminc év alatt mesekönyv-illusztrációk tengere került ki Faltis Alexandra kezei alól, de készített animációs filmeket, báb-, jelmez- és díszletterveket is. Az utóbbi években született vegyes technikájú művei, montázsai, kollázsai azt bizonyítják, hogy képes a művészi megújulásra. Ez utóbbi alkotásai közül most csak a kevesek által ismert, még nem publikált „művészkönyvének” egyik különleges darabját mutatjuk be: egy többdimenziós hatású kompozíciót, amelynek textil- és papírelemei között egy kékszemű kislány hajókázik a tengeren. Alexandra szeretettel és hálával gondol vissza az évtizedek során Párizstól Ankaráig számos helyszínen kapott elismeréseire, vagy a 2009-es és 2011-es Szép Magyar Könyv versenyen elnyert díjaira, most azonban nem ezekből a díjnyertes munkáiból mutatunk be két szemelvényt, hanem A zöld kaftán című varázslatos Krúdy-kötetből, amely az Unikornis Kiadó Nagy magyar mesemondók sorozatában jelent meg.
Felvidéki születésű fotóművész anya gyermekeként Alexandra a második hazájának érzi Krúdy Gyula és Mikszáth Kálmán szeretett kisvilágát, ezt a gyönyörű régiót, s természetesen a Tátrát is, ahová családjával együtt gyakran ellátogatott Pécsről. Az Unikornis-kötet Krúdy-meséi inkább felnőtteknek, mint gyerekeknek szóló történetek. Az itt közölt képek egyike a Rocambole ifjúsága című történethez készült, s egy nagyon megható jelenetet örökít meg. Egy szegényes, de könyvekkel dugig rakott kis szobában egy hálósipkás apóka egy régi-régi regényből olvas fel egy jól ismert históriát hálófőkötős feleségének, aki könnyes szemmel hallgatja a történetet. A másik kép is ugyanebből a kötetből való: A Jankó című elbeszélés illusztrációja, amelyben a vásári nyüzsgés kellős közepén a nyugalmat a vásártér sokadalmába bekandikáló podolini templom látványa biztosítja.
Ha közvélemény-kutatást tartanánk arról, hogy „Szasza” eddigi életművéből melyek a nagyközönség számára legismertebb epizódok, akkor a Lázár Ervin írói világát képekben megelevenítő opuszok mellett a legtöbben D. Tóth Kriszta két nagy „Lolakönyvét” emlegetnék, a Lolával az élet meg a Nagylánykönyv – Lolával az élet folytatódik címűt, és a sok-sok, ugyancsak „lolás” mesét és rajzfilmet.
De vessünk egy pillantást a művésznő egy másik profiljára is a már idézett katalógus őszinte, egyszerű szövegéből. Ez pedig egy szép pedagógusi hitvallás: „A grafika és a mesék iránti elköteleződésemet szívesen osztom meg az utánunk következő generációval.
A SZÁMALK – Szalézi Szakgimnáziumban tanítok manuális grafikát, grafikaelméletet, mesepedagógiát, művészettörténetet.” És – tegyük hozzá – igazi tan-anyához méltóan gondoskodik arról is, hogy tehetséges növendékeinek műveiből kiállítások szülessenek.
