Felkészülés a felnőttéletre
Fotó: Lambert Attila

 

Bibliotheca Ecclesiae Metropolitanae – az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár épületének homlokzatán olvasható ez a felirat, Szent Jeromos szobrának társaságában. A sárgára festett, impozáns, korai eklektikus stílusú palotát Hild József tervezte az 1850-es évek elején. Itt rendezték meg május 24-én az úgynevezett Szalkai-kódex hasonmás kiadásának könyvbemutatóját. A kódex nem más, mint Szalkai László esztergomi érseknek az 1489–1490-es esztendőkből származó iskoláskönyve.
„Ünnep ez a nap minden szempontból. Olyan értéket mutathatunk be, amiről a jelenlévők hosszú évek óta mindnyájan tudtak. Jómagam, amikor először hallottam, hogy a Szalkai- kódexet fakszimile kiadásban akarják megjelentetni, azt kérdeztem: és Mészáros István professzor úr könyve, amelyet erről a kódexről írt annak idején, az nem elegendő? Aztán elkezdtem újraolvasni azt a könyvet, és láttam, hogy csupán egy-egy idézetet tartalmaz. Alapos, kiértékelő bemutatás, sokféle következtetéssel, de nem a Szalkai-kódex teljes szövege. Hát akkor itt az alkalom, hogy megpróbáljuk kinyomtatni a teljes szöveget – gondoltam. És azt hiszem, nagyon igényesen és igazán szép formában sikerült ezt megvalósítani” – osztotta meg bevezető gondolatait az érdeklődő közönséggel Erdő Péter bíboros, prímás.
A több mint ötszáz éves, kézzel írott, hat egységből álló kötet, amely vastag, bőrkötéses könyvként maradt ránk, egyedülálló a magyar könyvtárak gyűjteményében. A kódex túlélte a török megszállást és az utána következő évszázadokat is. Szalkai László Sárospatakon járt iskolába. Tanárai közül kiemelkedik Kisvárdai János, aki a krakkói egyetemről hozta magával azt a latin tananyagot, amelyet növendékei iskolás füzeteikbe másoltak, és az órákon kiegészítettek mesterük magyarázataival.
A különleges kötetet a Bibliotheca előadótermében Sarbak Gábor kodikológus, a kézirattan neves kutatója mutatta be előadásában: „Kódexünk névadójának fordulatos életét tudós történészek sora tárta fel és igyekezett megmagyarázni, több-kevesebb sikerrel. Ez a könyv még az érsek nyilvános működése előtti sárospataki tanulóévekből származik, 1489–1490-ből.
A kötetben néhány olyan időpontot is találunk, amit a még gyermek Szalkai adott meg, saját kezű bejegyzésével. Innen tudjuk például, hogy 1489. szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának napján, illetve 1490. május 17-én is elkészült egy-egy mű másolásával.”
Szalkai László Mátészalkán született, egyszerű mezővárosi iparoscsaládban. Feltehetően valamikor az 1470-es évek derekán látta meg a napvilágot. Iskolai tanulmányait Sárospatakon kezdte meg, a latin nyelv ismeretének birtokában. Így tehát a latin írás és olvasás biztos tudásával a háttérben foghatott hozzá később e kéziratköteg összeállításához. A krakkói egyetemen tanult mesterét, Kisvárdai Jánost többször is megemlíti a kötetben. A fiatal Szalkai Sárospatakon alapozta meg latinos irodalmi műveltségét, amelyet aztán később a királyi udvarban megforduló humanisták is méltányoltak. Az iskolából kikerült diák felnőttéletének első tíz évére vonatkozóan nemigen van adat.
A Szalkai-kódex a középkorból ránk maradt egyetlen hazai tankönyv. Asztronómiát, zeneelméletet, jogi vonatkozású és irodalmi-poétikai tárgyú tananyagot, illetve levélfogalmazás tanítására szolgáló gyakorlórészeket is tartalmaz. Az eredetileg hat különálló füzetet később kötötték egybe. Nevelés- és oktatástörténeti jelentősége mellett a kódex fontos a magyar nyelvészet, a zene-, illetve az orvostörténet, a középlatin filológia és a paleográfia számára is. A tankönyv legkorábban keletkezett része asztronómiai tárgyú. A Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár kiállításán az eredeti könyv kinyitott oldalpárján a Hold napi állásának kiszámítására szolgáló ábrát és mellette a kalendárium januári oldalát láthatjuk a vitrinben.
Erdő Péter bíboros így folytatta beszédét: „Miről is tudósít minket ez a könyv? Kétségtelen, hogy arról ad körképet, amit a sárospataki városi iskolában oktattak. Annak idején azért foglalkoztam ezzel a kódexszel, mert a gyerekeknek az 1400-as évek Magyarországán még kánonjogot is tanítottak valamilyen szinten. Az oktatás akkoriban túlmutatott a tisztán egyházi intézmények keretein. Később azonban az Egyházat gyarapította, Szalkai László személyén keresztül, aki az iskoláskönyvét talán szeretettel, talán a hasznossága miatt vagy egyszerűen csak nosztalgiából, de megőrizte.”
Szalkai életrajzához visszatérve: tanulóévei után minden bizonnyal a bécsi köz­igazgatásban vagy a kan­­celláriában helyezkedett el, majd 1505 körül megkapta az akkor leggazdagabbnak számító ciszterci apátság, a toplicai kommen­da­túráját. Az ebből származó jövedelmek időlegesen őt illették meg. Szalkai ezzel nagy lépést tett előre a vagyonosodás útján, bár iskolai jegyzeteiben – későbbi életéről akkor természetesen még mit sem tudva – egészen más értelemben nyilatkozott a földi javakról. A belé vetett bizalomnak és szaktudásának köszönhetően, illetve talán pártfogói támogatása révén 1508 és 1513 között ő kezelte a királyi gyermekek, Anna és Lajos (II. Ulászló király gyermekei, a későbbi II. Lajos és Jagelló Anna – a szerk.) birtokait mint gondos jószágkormányzó. Ebben az időben sókamaraispánként is működött Máramarosban, majd Erdélyben, s az e tevékenységhez kapcsolódó jövedelmeket is ő kezelte. 1513 végén főkegyúri joga alapján a királytól megkapta a váci püspökséget. Nem sokkal később a királyi tanács tagja lett, országosan ismert személyiség.
A király titkáraként a kérvények intézésében segített. Részt vett a politikai életben is. 1520-ban egy rövid időre kalocsai érsek, majd 1522 és 1524 között egri püspök volt. 1524. május 6-án esztergomi érsek és főkancellár lett.
Ez az egyházi és világi életpálya a maga érdekes fordulóival és a folyamatos vagyonosodással nem tért el a korban szokásostól, számos kortársának karrierje alakult hasonlóan. A maga idejében az sem keltett feltűnést, hogy a pápai legátus csak Szalkai esztergomi érseki kinevezése után, 1525-ben szentelte fel őt áldozópappá és püspökké. Följegyezték, hogy Szalkai elérzékenyült, és megkönnyezte a szertartást, mert átérezte a feladat súlyát. Ezután már gyorsan peregtek életének eseményei. 1526-ban a törökök elleni hadjáratban saját csapatai élén kísérte II. Lajos királyt, és augusztus 29-én Tomori Pállal együtt ő is életét vesztette a mohácsi csatában – ismertette Szalkai László életét Sarbak Gábor kodikológus.
Könyvében Szalkai gótikus kurzív betűkkel írta a sorokat, a középkorban használt vörössel, az úgynevezett rubrummal emelte ki a lényeget, és üres területeket hagyott a későbbi díszítésnek. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a kötet valamilyen minta szerint készülhetett. Valószínűleg egy ősnyomtatvány lehetett a példa a fiatal Szalkai számára.
Hogy Szalkai László felnőttéletében akár csak egyszer is kezébe vette-e ezt a fiatalon készített jegyzetét, azt nem tudhatjuk. Annyi azonban feltehető, hogy a hat füzetet ő állította sorrendbe, és ő adott megbízást a könyvkötőnek, hogy kösse egy korpuszba.
A mai modern technikának, pontosabban Kelemen Eörsnek, a Pytheas Könyvmanufaktúra vezetőjének és munkatársai szaktudásának köszönhetjük a Szalkai-kódex fakszimile kiadását. A cég névadója a Krisztus előtti IV. században élt görög utazó, kalandor, és felfedező volt, akiről úgy tudjuk, eljutott a Gibraltári-szoroson túlra. Elképzelhető, hogy a könyvet készítő manufaktúra kiadványai is messze földre eljutnak majd – zárta előadását a neves kodikológus.
A kötet bevezetőjében Erdő Péter bíboros ezt írta: „Képzeljenek maguk elé egy XV. századi, már majdnem fiatalember diákot, aki e szövegekből tanulva készül a felnőttéletére. Amelynek keserű végét nem sejtette, de a kellő időben sorsát az Úristenbe vetett hittel a mohácsi csatamezőn bátran vállalta.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..