Akkortájt azonban számomra egyetlen Egregy létezett, a Baranya megyében, Pécs közelében található Magyaregregy, amely ugyanúgy ritka szépségű „templomosfalu”, mint a költő versének, szűkebb hazájának másik Egregye. „Felénk int ős tornyával Egregy” a Simon-versben télen, most pedig felénk intett szikrázó napsütésben, július végi, rezgő hőségben.
Hőség ide, hőség oda, aki el akar jutni a Hévízhez csatolt falucska Árpád-kori templomához, amely mindig nyitott kapuval várja a napközben idelátogatókat, annak bizony végig kell sétálnia a hosszú, enyhén emelkedő, a római kori pannon borkultúrát is felidéző Dombföldi utcán, szőlőskertek, gyümölccsel teli szederültetvények, kertvendéglők és borozók között. S itt óhatatlanul eszünkbe juthat a nemzetközi hírű fotóművész, Dékány Tibor Isten és a bor című albuma, amelynek központi témája az ember és a szőlőhegy közötti szakrális kapcsolat. E kötet (Fekete Sas Kiadó, 2016) 90. oldalán gyönyörködtet el bennünket az eredetileg Alexandriai Szent Katalinról, ma pedig Szent Magdolnáról elnevezett, Árpád-kori templom.
Ez a kis ékszerdoboz-istenháza román stílusban épült, diadalívén fonatos festés látható, nyugati tornya kőgúla sisakkal ékes. Első komolyabb helyreállítása, díszítő festése 1731-ben készült, mert a török időkben az épület erősen megrongálódott. A XVIII. század második felében temetőt telepítettek köré, mindmáig sok helybéli lakos alussza itt örök álmát, a pompázatos „szőlőskerti sugárút” végpontján, szőlők, gyümölcsök, virágok között. Így tehát az épület későbbi temetőkápolna funkciója sem szomorítja el a legnagyobb nyárban ideérkezőket, nem a vakációzó látogatók örömének elrontója, hanem erőt adó, sugárzó jelkép az épület éppúgy, mint természeti környezete – a feltámadásé és az örök életé. Egy kis zalai El Camino fontos célpontja, az idezarándoklók felekezetétől függetlenül.
Befejezésül feltétlenül érdemes felidéznünk Szepsy István, a neves borász, sőt, „borfilozófus” érzékeny és nagyon szép szavait, az imént már említett Isten és a bor, az útikalauznak is alkalmas verses fotóalbum előszavából, amely pontosan adja vissza mindazt, amit az egregyi templom láttán érzünk: „Amikor az apostolok Jézussal felmentek egy hegyoldalra, a Mester így szólt: »Jó itt nekünk«. Nem is kell okvetlenül tudni, hogy miből jön a jó érzés, de valószínűleg abból az energiamezőből, a földenergiából, ami ott jelen van. Ugyanúgy, mint amikor az ember jó emberek társaságában van, akiknek pozitív a kisugárzásuk.”
Ez az élmény, ez a felfrissülés vár mindazokra, akik felkeresik az egregyi Szent Magdolna-templomot s az épület szépségével harmonizáló zalai tájat, akár egy-egy hévízi vagy kehidakustányi fürdéshez kapcsolt, testet-lelket megújító programként.
