Felemelkedésük közös ügyünk

A cigányság nem nemzetiség, hanem etnikai csoport, mivel nem rendelkezik saját állammal, és nem is törekszik annak létrehozására. Etnikum, melynek közös kulturális identitástudata van, amely elkülöníti a többségtől és a többi etnikai csoporttól. Az utóbbi évszázadokban számos tudományos, kulturális antropológiai kutatás bizonyította a cigányság indiai eredetét. A nyelvészek szerint a cigány nyelv a szanszkritból ered. Rokona az olyan, ma Észak-Indiában beszélt nyelveknek, mint a pandzsábi, a gudzsaráti vagy a hindi. Az V-IX. századi szétszóratást követően a vándorló cigányok a XI. században jelentek meg a Bizánci Birodalom nyugati felén. Később innen rajzottak ki a Balkánra és egész Európába.

1417-ben Zsigmond király és német-római császár állít ki menlevelet egy vándorló cigány csoport vezetőjének, bizonyos László cigányvajdának, hogy Magyarországot elhagyva letelepedhessenek a Genfi-tó partján fekvő Lindauban. Ez az első hazai hivatalos említésük. A becslések szerint több mint 12 millió roma él szerte a világon. Jelentős, 400 ezer és egymillió fő közé eső roma lakossággal rendelkezik számos ország, így Magyarország, Bulgária, Szlovákia, Spanyolország, Törökország és (a volt) Jugoszlávia. A cigányságot nem lehet egységesnek nevezni, hiszen törzsi származásuk, hagyományos foglalkozásaik, valamint beszélt nyelvük alapján három nagyobb csoportra oszthatók:

1. A romungró (rom=cigány férfi és az ungro=magyar szó összetételéből származik a kifejezés) – a cigány lakosság döntő többségét alkotják, csak magyar nyelven beszélnek, ők az úgynevezett magyar, illetve zenész cigányok.

2. Az oláh cigányok körülbelül az összcigányság 25-30 százalékát teszik ki. Nevüket onnan kapták, hogy legalább kétszáz évig a románok szomszédai voltak. Ezt megelőzően sokáig a görögök mellett éltek, majd Magyarországra a románokon keresztül jöttek, Jugoszlávián át. Nyelvük nem román, hanem cigány nyelvjárás.

3. A beás cigányok a magyar nyelv mellett a román nyelv egy archaikus változatát beszélik. Ez a legkisebb létszámú csoport, a cigányságnak mintegy 8-10 százalékát alkotja. (Amikor asszimilálódtak a románokhoz, nyelvet cseréltek.) A beások legtöbben Baranya, Somogy és Tolna megyében élnek.

Adatvédelmi okokból nem rendelkezünk elég információval a romák hazai helyzetéről, de azt tudjuk, hogy szegénységi rátájuk az ezredfordulóig növekedett, azt követően csökkent, s három-négy éve újra nő. A cigány háztartásban élők közül minden második él tartós és mély szegénységben. A roma családok mindössze felében nem fordul elő éhezés!

Halmozottan hátrányos helyzetük (iskolázottság, munkaerőpiaci helyzet, egészségi állapot), valamint az átlagot meghaladó családnagyságuk tükröződik vissza a szegények arányában is. Rosszabb az egészségi állapotuk, rövidebb a várható élettartamuk. Körükben sokkal gyakoribbak a fertőző és az élősdiek által okozott betegségek, nagyobb a fejlődési rendellenességgel született gyermekek aránya, a fogyatékosság mértéke. A roma fiatalok képzettségbeli lemaradását jelzi, hogy minden ötödik be sem fejezi az általános iskolát, ugyanekkora azok aránya, akik késve fejezi be, további 40-50 százalékuk vagy nem tanul tovább az általános iskola után, vagy lemorzsolódik. (Az elkövetkező években az iskolába lépő gyerekek közül minden harmadik, később minden második roma származású lesz.) A romák többsége elszegényedő, aprófalvas térségben vagy a volt szocialista iparvárosok gettósodó térségében él. Az elmúlt években a cigányság helyzetében semmi javulás nem következett be. A cigányság integrációja és felemelkedése (nem asszimilációja!) közös ügyünk. Ennek két fő pillére a tanulás és a munkához jutás lehet. Az iskolai nevelés fontos terepe a cigány gyerekek integrálásának. Olyan oktatási-nevelési programok szükségesek, amelyek lehetővé teszik a nehéz sorsú, hátrányos helyzetű gyermekek előrejutását. (Beleértve az óvodai nevelést, iskolai előkészítőket, iskolai korrepetálást, szabadidő-eltöltést, használható szakmai ismereteket is.)

Az alacsony képzettségű, a munkaerőpiacról kiszorult cigányok számára közmunkaprogramokat célszerű szervezni, a munkaerőpiacra való visszajutásuk érdekében. A munka nemcsak jövedelemforrás, hanem az emberi méltóság része is. Sok lehetőséget tartalmaz a katolikus család- és ifjúsági pasztoráció is. Minden olyan ember, aki felelősnek érzi magát, el kell hogy fogadja a vele élő bármely népcsoportot. Előítéletek nélkül együtt élni és tanulni egymástól – ez tűnik ma a legnehezebb feladatnak mindkét részről!

A szerző szociológus