Fotó: Merényi Zita
A beszélgetés témáját a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület honlapján közzétett „teremtéstudatos nagyböjt” felhívás adta, amelynek középpontjában idén a Szent II. János Pál pápa által bevezetett és Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy) kezdetű enciklikájában is hangsúlyos „ökológiai megtérés” fogalma áll. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői Rohály Gábor, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület elnöke, Sipka Júlia, a szervezet elnökségi tagja és Zlinszky János egyetemi docens voltak.
Bár az ökológiai megtérésről már évtizedekkel ezelőtt írt és beszélt Szent II. János Pál pápa, talán kevesen vannak, akik a fogalom jelentésének tartalmát és mélységét ismerik, s még kevesebben, akik mindennapi életükben is alkalmazzák. A három előadó és a házigazda a böjt, a megtérés és a bennünket körülvevő teremtett világ kapcsolatát kézzelfogható példákon keresztül igyekezett bemutatni a hallgatóságnak.
Az előadók mindhárman hangsúlyozták: környezetünk állapotáért, értelmetlen mértékű károsításáért mindannyian felelősek vagyunk, és gyakran hazugságokkal leplezzük pusztításunkat.
Zlinszky János az ökológiai megtérést a bűnbánat keresztények által ismert és gyakorolt példáján keresztül mutatta be. A megtérés lényege, hogy azokat a cselekedeteinket és gondolatainkat, amelyek nem jók, azonban kellemesek voltak, a bűnbánat során elhagyjuk, s ezáltal megváltoztatjuk az életünket. Mint mondta, a ma embere már óriási pusztítást végzett az Isten által teremtett, de ránk bízott természetben. E károkozás mértékének érzékeltetésére Zlinszky János annak a családnak a példáját hozta fel, amely harminc éve csak kölcsönökből él, de törleszteni még semmit nem tudott, vagy nem akart, így teljesen reménytelen, hogy anyagi helyzetét valaha is rendezze.
Az előadók hangsúlyozták: néhány évtizede még arról beszéltünk, vajon élhető, szép világot hagyunk-e az unokáinkra. Ám a folyamatok annyira felgyorsultak, hogy mostanra már a saját és a gyerekeink környezetében okozunk visszafordíthatatlan károkat. Ezért fontos tehát, hogy lelkünk ápolása mellett gondot fordítsunk az anyagvilághoz fűződő kapcsolatunk rendezésére is. Jó sáfárként kell bánnunk az Istentől kapott világgal. A Teremtő ugyan ránk bízta a Földet, sok mindent tehetünk vele, ám tudnunk kell, hogy nem a miénk, mi csupán társteremtők vagyunk. A világ Isten alkotása, és az ő dicsőségét kell hirdetnie.
Zlinszky János Ferenc pápa Áldott légy kezdetű enciklikájának alábbi részletét is felolvasta:
„Ha a külső sivatagok azért szaporodtak el a világon, mert a belső sivatagok szétterjedtek, a környezeti válság mély belső megtérésre hívó felszólítás. De azt is el kell ismernünk, hogy vannak olyan elkötelezett és imádságos keresztények, akik – a realizmus és pragmatizmus ürügyén – nemegyszer kinevetik a környezet miatti aggodalmakat. Mások passzívak, nem határozzák el magukat szokásaik megváltoztatására, és így inkoherenssé válnak. Ökológiai megtérésre van tehát szükségük, amely azt jelenti: engedik, hogy Jézussal való találkozásuk minden következménye megjelenjen az őket körülvevő világhoz fűződő kapcsolataikban. Annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választható feladat, s nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja.”
Az Egyház és a pápák évtizedek óta igyekeznek felhívni az emberek figyelmét arra, hogy meg kell őriznünk a teremtett világot. Kincseit használhatjuk, de nem szabad értelmetlenül és visszafordíthatatlanul kizsákmányolnunk. A Laudato si’ enciklika megjelenésének évében az ENSZ egyhangúlag fogadta el a klímacsúcson előkészített és a Párizsban 2015-ben megtartott klímakonferencián is megfogalmazott vállalásokat. Ez azt bizonyítja, a világ országainak legtöbbje tisztában van azzal, hogy Földünk komoly válság előtt áll, amelynek okozói jelentős mértékben mi magunk vagyunk. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői érdekességként említették meg, hogy ma már létezik olyan ország, ahol a teremtett világ – a Földanya – számára törvény biztosít jogokat.
Összefogásra és ökológiai megtérésre van tehát szükség, hogy a ránk bízott világot utódainknak tovább tudjuk adni.
Az ökológiai megtérés hasonlatos a hitbeli megtéréshez. Felismerhetjük a rosszat, a visszásságokat, és átértékelhetjük az ezekhez való viszonyunkat. Ferenc pápa is figyelmeztet bennünket arra, hogy a hívő ember Istenhez és embertársaihoz való viszonyát többen vizsgálják, de a természethez fűződő viszonya ritkán jön szóba, pedig ennek is a lelkiismeretünk részévé kellene válnia. A környezetünkhöz való helyes hozzáállás kihat az embertársainkhoz fűződő viszonyunkra is. A kevesebb pusztítás ugyanis több lehetőséget hagy a szegényebb, elesettebb, hátrányosabb helyzetű embereknek. Környezettudatos magatartásunkkal így végső soron őket támogatjuk.
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület honlapján nagyböjt minden vasárnapján egy-egy új írás jelenik meg, amely az ökológiai megtérést segíti.
