A 2009. év Stephanus-díjasai: Felekezetek és tudományterületek határán

A kötet bevezetőjének írója, Puskás Attila a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dogmatikaprofesszora méltatta a külföldön alkotó – jelenleg Franciaországban élő – magyar katolikus teológust a Stephanus-díj átadásán. Az Új Ember kérdésére a kitüntetett professzor többek közt jelenlegi kutatásairól is beszélt.

Gánóczy Sándor papi, teológusi pályafutása Budapestről indult, ahol a Központi Szeminárium növendéke volt. 1953-ban Párizsban szentelték pappá, a magyar katolikus misszió lelkészeként működött, majd licenciátust szerzett az Institut Catholique de Paris főiskolán. Rómában a Gregoriana egyetemen doktorált. Kálvin egyháztanáról szóló értekezésével hamar hírnevet szerzett, munkája megjelent a neves teológus, Yves Congar által szerkesztett Unam sanctam sorozatban. Kálvin-kutatóként dolgozott Mainzban, később a münsteri egyetem katolikus hittudományi karán habilitált. Az egyháztani és felekezetek közötti kérdések szakértője lévén tanácsadóként részt vett a II. vatikáni zsinaton. 1967 és 1971 között párhuzamosan tanított a párizsi Institut Catholique-on, és Münsterben. Kinevezték a vatikáni Keresztény Egység Titkárság tanácsadójává, és filozófiai doktorátust szerzett a Sorbonne-on. 1972 és 1996 között a würzburgi egyetem hittudományi karán vezette az egyik dogmatika tanszéket. A nemzetközileg elismert Kálvin-szakértőt a genfi egyetem és a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem is díszdoktorává avatta. 1996 óta professzor emeritusként folytatja kutatásait, rendszeresen publikál, illetve előadásokat tart, számos alkalommal hazánkban is, legutóbb a Magyar Tudományos Akadémián a Darwin-év alkalmából adott fontos szempontokat az angol természettudós fejlődéselméletének, valamint a hit, vallás és erkölcs kérdésével kapcsolatos magatartásának tárgyalásához.

Gánóczy Sándor Kálvin-szakértőként vált ismertté, ugyanakkor kutatásai széles körben kiterjednek a teológia és a természettudományok kapcsolatára is. Jelenleg is közös kutatómunkát végez ezen a téren korunk több neves (hazai és külföldi) természettudósával – teológusként. Mint Puskás Attila a Stephanus-díj átadásán kiemelte: a professzor nem mossa össze a tudományok módszertani határait, de a tudományos eredményeket bátran egymásra vonatkoztatja, ugyanakkor munkáját az egyházi élet és a hit iránti felelősség hatja át.

Gánóczy Sándor lapunknak elmondta, hogy Franciaországban a közeljövőben jelenik meg Marc Jeannerod-val, a lyoni Kognitív Tudományok Intézetének igazgatójával közösen írt könyve, amely a hit aktusának lélektani alapfeltételeivel foglalkozik, a legújabb természettudományos kutatások eredményeit egyeztetve a teológiai reflexió jelenlegi állásával.

– E közös munkában teológiai kiindulópontom a Biblia hitfogalma, amely nem más, mint az egzisztenciális bizalom kifejezése. A bízó hitről van tehát szó, s ezt a mai ember is megérti, illetve a kognitív pszichológia kategóriáival is kifejezhető.

A természettudományokkal folytatott párbeszédről szólva a teológusprofesszor hangsúlyozza: ez nem jelenti azt, hogy az Isten-kérdést (a teológia fő témáját) bármikor is zárójelbe tennénk. Ugyanakkor e párbeszéd során a kereszténység kikerülhet a „gettóból”, azaz hozzájárulunk a kereszténységgel kapcsolatos előítéletek, félreértések lebontásához; másrészt a tudományok is átvehetik a teológia ősi témáit.

– Többek közt a neurobiológia legfrissebb kutatásainak tükrében ma már másként gondolkodunk az emberről: például a központi idegrendszer szerepéről az öntudat kialakulásában, az ember cselekvésében, közösségi kapcsolataiban – mondta a professzor. – Mindez a teológiát is érdekli, és hozzájárul egy új teológiai emberkép kialakulásához.

Kálvin születésének ötszáz éves évfordulójához közeledve Gánóczy Sándort az ökumenizmus ügyéről is kérdeztük.

– Nem vagyok optimista. Igaz, hogy világszerte sok kis csoport él a keresztény egység szellemében, mégis úgy látom, hogy az ökumenizmus egy ideig jó sebességgel guruló vonata lelassult. Elég nagy fáradtság mutatkozik a keresztény egységkeresés vonalán.

Gánóczy Sándor a hazai teológiai életről szólva elmondta: szép eredmények mutatkoznak a kézikönyvek kiadása terén, vannak kitűnő oktatók, ugyanakkor hiányolja a teológiai kutatómunkát. A professzor arról is beszélt, hogy a legnagyobb kihívás a világ számára a földön való élet jövőbeli lehetősége, „hogy gyermekeink ne legyenek betegek, ne nyomorogjanak, s a következő generációk ne háborúkkal töltsék az életüket. Ezen a téren a katolikus egyháznak s a keresztényeknek együttvéve is van felelőssége – hangsúlyozta Gánóczy Sándor.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..