„Felejtenünk kell – és tanulnunk a múltból”

Többek közt szexuális és anyagi visszaélésekről szóltak az azóta igazolódott hírek a mexikói férfival kapcsolatban, akit életének utolsó éveiben a Szentszék eltiltott minden papi tevékenységtől, s imádságra, vezeklésre szólította fel. Krisztus Légióját jelenleg több mint nyolcszáz felszentelt pap és kétezer- ötszáz papnövendék alkotja. Négy kontinens húsznál több országában működtetnek szerzetesházakat. A Regnum Christi mozgalom – melynek tagjai világi férfiak és nők (köztük megszentelt életűek), diakónusok és egyházmegyés papok – hetvenezer tagot számlál csaknem negyven országban, emellett Krisztus Légiója több mint száznyolcvan iskolát és negyven felsőoktatási intézményt tart fenn világszerte. A rend Budán, a Fő utcában működtetett iskolát, mely az idei esztendőben átköltözött a XI. kerületi Mezőkövesd utcába, ahol Szent Benedek Óvoda, Általános Iskola és Két Tanítási Nyelvű Gimnázium néven dolgoznak tovább. Michael Duffy Írországból érkezett a magyarországi közösségbe. Arról kérdeztem, miként tudnak talpra állni az alapító körül kirobbant botrányok után.

 – Ön missziós papként jött hazánkba, most a rend által vezetett iskolában beszélgetünk, épp egy hittanóra után. Jól beszél magyarul, pedig nemrégen érkezett hozzánk…

– 1991-ben szenteltek. Dolgoztam Mexikóban, Brazíliában, Spanyolországban és Olaszországban. 1996-tól nyolc éven át már szolgáltam Magyarországon. A Jóisten most ismét lehetőséget adott, hogy itt legyek misszionárius. Tavalyelőtt egy esküvő miatt jöttem Magyarországra. Akkor szembesültem a ténnyel, hogy a helyi közösségben komoly gondot okozott az alapítónk körüli probléma. Voltak papok, akik elmentek a rendből, a megszentelt életet élő egyik testvér kilépett, sokak lelkében bizonytalanság volt. Segíteni szerettem volna, ezért jöttem vissza.

– Önnek nem okoztak törést az elmúlt évek eseményei, nem omlott össze egy világ Önben?

– Mindez olyan érzés volt számomra, mint amikor valakinek az édesanyjára vagy édesapjára mondanak rosszat. Természetes reakció ilyenkor, hogy az ember pofont akar adni, mondván, az egész nem igaz. Szörnyű érzés volt, amikor kiderült, mégis igazak a hírek. Harmincöt éve vagyok a légió tagja. Tizennyolc évesen lettem novícius. Nagyon nehéz volt feldolgozni.

– Nem gondolt a távozásra, mint mások?

– Segített, hogy már fiatalon éreztem, a Jóisten a Krisztus Légiója tagjának hív. Erre szólt a hivatásom. Látni kell: egykor minden jól ment a rend körül. Most sántikálva, lassan haladunk. Olyan ez, mint egy hajó a nyílt tengeren. Menni kell vele. Talán egy hiba miatt lassabban, mint szeretnénk, de emberek vannak a fedélzetén, őket biztonságos révbe kell juttatnunk.

– Sokan kiléptek a rendből?

– Kevés pap hagyta el a hivatását teljesen. Többen egyházmegyések lettek. Őket a püspökök örömmel fogadták, hiszen tudták, jó képzést kaptak. A testvérek közül azonban sajnos többen távoztak. Sajnálom, de megértem őket. Mindenkiben nagy volt a fájdalom. A rendtagok túlnyomó többsége azonban maradt.

– Önnek mi segített, illetve segít e fájdalom, csalódás feldolgozásában?

– Például az iskola, hiszen fontos cél lebegett a szemünk előtt. A felelősség a hozzánk járó gyerekek iránt és a bizalom megszolgálása. Dolgozunk, működtetünk egy sokak számára fontos intézményt.

A szerzetesközösség miként dolgozza fel az alapító élete körüli ellentmondásokat?

– A tavalyi év óta vázlatokat kapunk a rend központjából, hogy mi legyen a majdani, megújuló szabályzatunkban. Havonta közösen gondolkodunk minderről. Három évig fog ez tartani. Megbeszéljük, hogy eddig milyen szabályok szerint éltünk, mi volt jó benne, min szeretnénk változtatni. Egyértelmű, hogy jobbá kell válnunk: alázatosabbá, szegényebbé, tisztábbá. Mindez kihívás számunkra. El kell felejtenünk a múltat, de tanulnunk is kell belőle. Az alapító atyát Isten ítéli meg, ez nem a mi feladatunk.

– Azok a papok, akik nem kötődnek a rendhez, miként viszonyulnak Önökhöz?

– Régen, ha megtudták, hogy a Krisztus Légiójának papja vagyok, elhúzódtak tőlem. Talán féltek tőlünk, talán nem ismertek minket. Most sajnálkoznak, hogy e rend tagja vagyok. Számomra már ez is jobb, mint a hallgatás, a távolságtartás. Meg fog változni a rólunk alkotott kép…

– Az előítéletek nem okoztak problémát az iskolában?

– Ellenkezőleg! Egyre többen jelentkeznek hozzánk. Az őszinteség nagyon fontos. Mindenről beszéltünk, beszélünk most is. Tudják, hogy milyen problémákkal találkoztunk. Beszélgetésünk elején példaként említettem az édesanyát és édesapát. Manapság még gyakrabban fordulunk Szűz Máriához segítségért. Ő égi édesanyánk. Az édesanya pedig a beteg gyermekével többet foglalkozik. Ez is reményt ad nekünk.

Fotó: Bókay László