Ugyanakkor a szobor nem másolat, nem olyan, mint egy fénykép, hanem a művész legbensőbb énjén átszűrt, megküzdött, bronzba öntött alkotás – hangsúlyozta az ünnepségen Nagy Gábor Tamás, Budapest I. kerületének polgármestere. Elmondta azt is, hogy a koronázási palástot István király 1031-ben, uralkodásának 30. és Gizellával kötött házasságának 35. évfordulója alkalmából tulajdonképpen hálaadó ajándékként ajánlotta fel a székesfehérvári bazilikának. Összesen hatvannégy alak szerepel a miseruhán: Krisztus, a Szűzanya, a szentek mellett alul maga a király és a királyné, s köztük egy fiatal fiú, feltehetőleg Imre herceg. Érdekesség, hogy latin és görög betűk egyaránt olvashatók rajta, a palást alkotója ugyanis az akkori magyar királyságban élő keresztények keleti és nyugati ágához egyaránt szólni kívánt.
A szobrászművész – még kamaszként – először a koronázási palást Pannonhalmán őrzött másolatával találkozott. Csak később ismerte meg a Nemzeti Múzeum gyűjteményéhez tartozó eredeti alkotást, és megdöbbent a különbség láttán. „A valódi szívvel készült, a másolat ésszel, kézügyességgel” – fogalmazott Rieger Tibor.
A koronázási palástot ábrázoló szobor 2004-ben készült el. Sokáig a szobrászművész kertjében állt, egészen addig, amíg Kozma Imre atya, Rieger Tibor pannonhalmi osztálytársa és barátja felajánlotta: helyezzék el a Betegápoló Irgalmasrend kórháza előtt. Innen a Várnegyed Galéria elé került, amikor Incze Ildikó, a galéria vezetője kiállítást szervezett a szobrászművésznek, majd pedig végleges helyén, a budai Várban állították fel, a Mária Magdolna-romtemplomban. Itt avatták fel húsvéthétfőn.
Forrás és fotó: Betegápoló Irgalmasrend
