Fedezzük fel újra!

Ám akkor sem sokkal rózsásabb a helyzet, ha délidőben a belvárosi étkezdék tálcáin hagyott, szemétbe kerülő drága ételeket veszem szemügyre. Amíg egyesek éppen csak megkóstolt húsételt, tejszínhabtól roskadó édességet küldenek a moslékba egy hanyag mozdulattal, addig mégsem lehet olyan nagy a baj…


Persze fájdalmas tény, hogy mindeközben honfitársaink egy része mind kilátástalanabb anyagi helyzetbe kerül, a tehetősek és a nincstelenek közötti szakadék egyre szélesedik. Az úgynevezett középosztálynak pedig szintén egyre szűkebbre kell húznia a derékszíjat, egyre józanabbul kell mérlegelnie, hogy mire költ, és mire nem. Ám ez – az élet különös összetettségéből adódóan – bizonyos szempontból akár jót is eredményezhet. Az ezredfordulón egy, a rádióban nyilatkozó bölcs asszony azt jövendölte: ez az ország akkor lesz a legboldogabb, ha majd a legszegényebb. Hiszen a gazdasági-társadalmi gödör legalján újra megélhetjük az összetartozást, a testvériséget, a szolidaritást, kezdetét veheti a mélypont ünnepélye. Annyi máris tapasztalható, hogy sok ezer, tízezer honfitársunk, akik a rendszerváltás óta úgy képzelték: nyaralni kizárólag valamilyen egzotikus országban vagy a déli tengerparton lehet, hirtelen felfedezték a belföldi vakációzás szépségeit. Lám csak, újra „vállalható” lett a Balatonhoz utazni; kiderült, hogy hazánkban is rengeteg vonzó hely, különleges látnivaló található. A falusi turizmus, a százféle vidéki fesztivál révén megismerhetjük nemzetünk múltját, feledésbe merült szellemi örökségünket, gazdag hagyományainkat.

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.