Már fiatal lányként a Szent Erzsébet karitatív szervezet tagja volt, betegeket és szegényeket látogatott. Tanári képesítésének megszerzése után néhány évig tanított, majd a keresztény nők mozgalmának vezetője lett Budapesten. Az 1896-ban Pálffy Pálné grófnő által alapított Katolikus Nővédő Egyesület aktív tagjaként felismerte a szervezett erőfeszítés szükségességét az elhagyott gyermekek, a bűnözés és prostitúció által veszélyeztetettek érdekében, a dolgozó fiatal lányok szociális és rekreációs szükségleteinek kielégítése céljából. Tudta, hogy ehhez képzett és tevékenységi területhez jutó, szociálisan gondolkodó és lelkileg felkészített nők kellenek. Kapcsolatba lépett Prohászka Ottokárral (1858–1927), aki magyar nyelvre fordította és terjesztette XIII. Leó pápa Rerum novarum kezdetű körlevelét, amely a szociális és a munkáskérdést illetően korszakalkotó volt.
1908-ban megalapította a Szociális Missziótársulatot, amelynek tagjai teljes odaadottságban közös életet éltek az evangéliumi tanácsok alapján. Isten, haza és az embertestvérek szolgálatát tűzték ki célul, evangéliumi mottójuk az „amit egynek tesztek legkisebb testvéreim közül, nekem teszitek” (Mt 25,40) volt. Így jött létre Magyarországon először a szakképzett szociális munkások szerzetesi közössége.
A missziós nővérek szociális intézményeikben és missziós házaikban éltek és dolgoztak. Leányjavító-intézetben, ellátatlan és elhagyott lányok otthonában, elemi iskolában, leány és fiú árvaházban, idősek otthonában dolgoztak. Plébániai és népjóléti munkát, fogház- és kórházmissziót egyaránt végeztek, városokban és falvakban is jelen voltak.
A társulat kiemelt feladata volt középosztálybeli asszonyok toborzása és oktatása annak érdekében, hogy a nővérek irányítása alatt, családjukban élve, mint kültagok és önkéntesek, lakóhelyükön szociális és karitatív tevékenységeket végezzenek. Az országos szervezet a laikus apostolkodás magyarországi elindítója lett.
Farkas Edith szellemi hagyatéka a jellem- és léleknevelés fontosságának hangsúlyozása: „Egy ország erkölcsi színvonala mindig az egyes ember erkölcsi színvonalától függ. A haza sorsára nézve tehát döntő, hogy minden egyes polgára hogyan vezeti lelki háztartását. Gondozza, ápolja-emeli-e azt a legfontosabb tényezőt, amelynek neve: lélek.”
Farkas Edith közösségében ma az evangéliumi legkisebbeket a társulat által fenntartott óvodában, szakiskolában, egyetemi hallgatók kollégiumában és két idősotthonunkban szolgáljuk. Lelki életünket szerzetes és világi papok alakítják, munkánkat kültagjaink, önkénteseink és elkötelezett világi munkatársaink segítik.
Időnként megjelenik lelki szemünk előtt egy régi fénykép, amelyen sok mosolygó fiatal lány van, alatta felirat: „Mi most hagytuk el a Szociális Misszió-társulat boldog noviciátusát. Kik foglalják el helyünket?” Imádkozzunk az Úr akaratának megvalósulásáért! Imádkozzunk, hogy legyenek új hivatások, és a nővérek Farkas Edith szellemében továbbra is alakítsák a haza és a társadalom jövőjét.
A Szociális Missziótársulat nővérei
