Juszuf atya (Fotó: Elmer István)
Koptok és magyarok közösen keresik a lélek nyelvén a kiengesztelődést. Közben megjelenik Henri Boulad atya, az Egyiptomban élő szerzetes, akinek édesapja szír, édesanyja olasz származású, a család francia anyanyelvű katolikus. Mellette foglal helyet Juszuf atya, a Magyarországi Kopt Ortodox Egyház plébánosa, kézbe kapjuk a miatyánk arab nyelvű szövegét, amelyet majd az engesztelő est végén közösen mondunk el.
Szabolcs atya, pálos házfőnök vezeti a liturgiát. Néhány rövid bevezető szó: imádkozzunk a keresztények egységéért, Európáért, a Közel-Kelet békéjéért, a koptokért és a magyarokért. A fehér szerzetes emlékeztet arra, hogy a pálosok az egyiptomi pusztában élt Remete Szent Pált tekintik névadó lelki elődjüknek, a koptok a pusztai remete kései rokonai, s ez a szellemi rokonság köti össze az együtt imádkozókat, nem feledkezve meg arról, hogy Remete Szent Pál a pálosokon keresztül minden magyarnak védőszentje.
Boulad atya felszólít: imádkozzunk a migránsokért, imádkozzunk Európáért, hogy megerősödjék népeiben a hit, amely mostanában egyre inkább eltűnőben van. S már én gondolom-elmélkedem hozzá: vajon nem ez a belső gyengeség, a hitehagyás roppantotta meg az európai civilizációt, s hívta magára ezzel jelen bajainkat?
Aztán felhangzanak recitáló hangon Jeremiás sirámai, ismételve és ismételve: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg a te Uradhoz, Istenedhez.” Mint a csönd a pusztában, úgy hallatszik, mint a hajnal szenvedélyes fényei, olyannak látszik a valóban siralmas könyörgés a közösség ajkán.
Amikor Juszuf atya vezetésével felzengenek a kopt énekek, halk cintányérkísérettel, arab dallamhajlításokkal, mintha valóban az első századok egyiptomi sivatagában lennénk. Az ottaniak is szenvedtek a teológiai meg nem értés, a nyomorító adók és mindenféle társadalmi ellenségeskedés miatt. Eltelt közel kétezer esztendő, s az ima – az el nem múló, el nem múlható – ma ugyancsak a vallási különállások megszűnéséért, a társadalmi fekély-bajok enyhüléséért hangzik, hogy embertől emberig érjen, s enyhet adjon. Mert keményen fog az ember-rossz fagy.
