Bizalmat, biztatást és támogatást kapott tervei megvalósításához. 1994. június 27-én, Szent László ünnepén a ház első, alig száz négyzetméter alapterületű szárnyát áldhatta meg a tartományfőnök. A tizenötödik évforduló érdekessége és egyben lényege, hogy nem egy elkészült házat ünneplünk. Jenő atya mindig azt mondta: „Ez a ház nem lett tervezve, ez úgy született.” Amit megterveztek, annak funkciója van, ami születik, annak lelke, lelkisége. Jenő atya „teológiájában” a születés központi fogalom, melyet így magyarázott: „Már ugyan vagyok, de még nem igazán, valójában majd csak leszek. Már pap és szerzetes vagyok, de még nem, majd csak leszek!” Hite szerint minden szüntelenül és folyamatosan megújul, születik, tökéletesedik. Már ugyan elértünk egy bizonyos pontra hivatásunk útján, de nem mondhatjuk, hogy célba értünk, és megvalósítottuk Isten álmát magunkról. Ezzel a tudatossággal élte Jenő atya az életét. Püspökszentlászlói munkásságát egyre inkább lelkigyakorlatok adásának szentelte, mert a lelkigyakorlatra érkezők száma egyre csak növekedett. Mindenben az Isten akaratát kereste, szüntelenül arra figyelt, mit kíván tőle az Úr. Lelkigyakorlat- adói szolgálatában egy nap felismerte: a tökéletesedés és továbblépés útja egy ház létrehozása, mely megfelelő körülményeket és feltételeket biztosít a lelkigyakorlatozók számára. Az Életrendezés Házát nézve láthatjuk, hogy az eltelt tizenöt évben folyamatosan bővült és gyarapodott. A fejlesztések mozgatórugói továbbra is a lelkigyakorlatozók igényei voltak. Most is egy fejlesztési, átalakítási terv megvalósításának közepén vagyunk, melynek mielőbbi befejezésében bízunk. Materiális értelemben egyszer kimondhatjuk, hogy elkészült az Életrendezés Háza, de spirituális értelemben a folyamatos tökéletesedés, újjászületés útját kell járnia. Így tekintünk házunkra születésének évfordulóján, örömmel tölt el minket, hogy van, de abban bízunk, hogy valójában majd csak lesz. Vácz Jenő atya mondta gyakran: „Az én boldogságom az Életrendezés Háza, életem koronája. Remélem, ha egyszer megkapom a felső behívót, tovább él, és egyre jobban kibontakozik.”
