Fotó: Merényi Zita
„Isten az, akit a kép mutat neked, / de a kép maga nem Isten. / Áhítattal szemléld, / de lélekben csak azt imádd, / akit rajta felismersz.” E XIII. századból való, szemlélettisztázó kis poéma a mottója Sarkadi Nagy Emese Műhelytitkok című – az esztergomi Keresztény Múzeum mintegy ötven középkori műalkotását elemző – „rendhagyó kalauzának”, amelyet június 18-án, a budapesti Párbeszéd Házában mutattak be.
A vendéglátó Sajgó Szabolcs SJ rövid bevezetőjét követően a múzeumvezető Kontsek Ildikó mondott köszönetet az album létrejöttében szerepet játszó munkatársaknak, majd Mikó Árpád, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének igazgatója recenzálta a könyvet. Átfogó, kritikai igényű felszólalásában „nemzetközi összefüggésbe” helyezte a Keresztény Múzeumot: a Szépművészeti után itthon az esztergomi intézmény büszkélkedhet a legjelentősebb középkori anyaggal, a Nemzeti Galériát követve pedig a vonatkozó legnagyobb magyar kollekcióval. Az 1948 óta igen jól dokumentált gyűjteményről jeles szakemberek kísérőszövegével 1964-ben, majd 1993-ban jelent meg egy-egy reprezentatív kötet. Középkori magyarországi, valamint a német és osztrák tartományokból származó műalkotásokról szóló, hiánypótló katalógusával a „fonalat felvevő” Sarkadi Nagy Emese ezt a sort folytatja. A kalauz ötletének közvetlen előzménye, hogy kutatói tevékenysége eredményeként a Keresztény Múzeum tavaly szeptemberben elindította és hozzáférhetővé tette az érdeklődők számára százkét tételt felvonultató internetes katalógusát. A Mudrák Attila kiváló fényképeivel, tűéles, a valót közelre hozó reprodukcióival illusztrált album azonban más formában, más elvek szerint, hat fejezetre bontva – az eredetvizsgálatra, a természettudományos megközelítés eredményeire, a keresztény ikonográfia jellegzetességeire, a stíluskritikára, a történeti háttérkutatásra építve – láttatja a műkincseket, külön szakaszt szentelve a garamszentbenedeki bencés apátsági templom késő gótikus berendezésének.
A meghirdetett könyvmustra előtt arra kértem Sarkadi Nagy Emesét, szóljon röviden immár több éve zajló esztergomi munkájáról, a „rendhagyó kalauz” gondolatának megszületéséről, a szerzői „műhelytitkokról”: „Egy ösztöndíjnak köszönhetően kutatói státusszal kerültem a Keresztény Múzeumhoz, ennek kapcsán készült el a gyűjtemény közép-európai tárgyainak online katalógusa. Mivel időközben számos tudományos eredmény született, úgy gondoltuk, hogy ezeket érdemes lenne nemcsak szaklapokban közölni, hanem a nagyközönség számára is érthetően elérhetővé tenni. A kötethez friss képek készültek, így minden tekintetben új, magyar–angol kétnyelvű kiadvány született. A könyv a Keresztény Múzeum középkori anyagából válogat a XVI. századig bezárólag, és csak a térségre, Közép-Európára összpontosítva. Tudományos népszerűsítő jellegéből fakadóan az album úgy épül fel, hogy a művekkel együtt a különböző kutatási módszereket is bemutatjuk. Az egyes fejezetek így bepillantást engednek a középkori mesterek műhelyeibe és a művészettörténészek, muzeológusok »műhelytitkaiba« is. Innen a cím.”
A kérdésre, hogy a tárgyaltak közül melyek voltak számára a legérdekesebb darabok, kettőt emelt ki: „Az egyik a helyes és a helytelen imát megjelenítő, úgynevezett Evagationes Spiritus, vagyis A lélek tévelygései című táblakép. Korábban nem tudtuk, mi lehetett a funkciója, eredetileg hova tartozott. Nemrég a múzeum gyűjteményében sikerült megtalálni egy oltárelemet, amellyel egyértelműen összeilleszthető. Kiderült, hogy egy szárnyas predella része volt; a szárnyas oltárokhoz hasonlóan, a „hétköznapi” vagy az „ünnepi” liturgiához igazodva kinyitották-becsukták. Azért is szeretem ezt a példát, mert témájából fakadóan jól kifejezi a múzeum, illetve a katalógus nem elhanyagolható evangelizációs szándékát is. Egy tudományos szempontból nagyobb eredmény a bécsújhelyi Mária-templomból származó epitáfiummal kapcsolatos. Sikerült végre helyesen kiolvasni a Mária halálát ábrázoló táblaképen szereplő nevet: kiderült, hogy Stephan Geinperger rendelte meg elhunyt felesége, Dorothea Gerolt emlékére. A név beazonosítását követően a történeti forrásokban ráakadtunk a családra. Számtalan információt szereztünk Geinpergerről, a bécsi egyetem egykori hallgatójáról, tanáráról, az orvosról, Bécsújhely tanácsosáról és többször újraválasztott polgármesteréről, illetve a dúsgazdag famíliából származó, nagy örökséget hozó feleségéről.”
A múzeum méltán világhírű műtárgyaira utalva Sarkadi Nagy Emese megjegyezte: „Kolozsvári Tamás és MS mester alkotásai természetesen nem maradhattak ki a katalógusból. Velük kapcsolatban most nem tudunk újdonságokkal szolgálni, esetükben a legutóbbi kutatási eredményeket foglaltam össze.”
És hogy mit hoz(hat) a jövő? „A Keresztény Múzeum távlati elképzelése, hogy ehhez az anyaghoz hasonlóan a gyűjtemény többi részét is közzéteszi online formában. Remélhetően később azok is megjelenhetnek nyomtatásban.” Végül a könyv betöltendő feladatával, céljával kapcsolatban két személyes szempontot hangsúlyozott a szerző: a színvonalas, korszerű tudományos ismeretterjesztés igényét, valamint a művészet „közvetítése” által a krisztusi értékek megjelenítését és továbbadását.
