Fotó: Lambert Attila
A családok átmeneti otthonában vagyunk Békásmegyeren. Az apró játszószobában gyűltünk össze a „72 óra” sajtómegnyitójára. Darvas Márton főkoordinátor üdvözli a megjelenteket, és a programsorozat mintaprojektjének nevezi az ittenit: festenek és fodrászati-kozmetikai szolgáltatást nyújtanak az önkéntesek az itt lakóknak. Miközben az anyukák szépülnek, olyan önkéntesek is akadnak, akik a gyermekekkel játszanak a kertben.
Idén már tizenkettedszer startolt a 72 óra kompromisszum nélkül, amelyet a három történelmi egyház szervez, és egyszerre szolgálja a fiatalok aktivizálását és az ökumenét. Németországban is van ilyen program, májusban, és Horvátországban is, de kicsivel később, Csehországban pedig a miénkkel egy időben. Ez már önkénteskedő fiatalok százezreit jelenti. Nálunk 9600 fiatal mozdul meg idén százhúsz településen négyszázféle – szociális, környezetvédelmi – akció keretében. Az egyházak partnerei az önkormányzatok és civil szervezetek, vallási és politikai hovatartozástól függetlenül.
Székely János szombathelyi megyéspüspök a Katolikus Egyház képviseletében arról beszél, hogy a keresztények hite szerint a világ szeretetből van, és alaptörvénye is a szeretet. Jézus arra buzdított, hogy viszonzást nem várva tegyük a jót, szolgáljunk másokat. A világ azonban nem így gondolkodik. Arra akar rávenni, hogy haszonra törekedjünk, versenyezzünk, és a magunk érdekeit nézzük. Pedig ez nem tesz boldoggá. Mindig lesznek vesztesek, gyengébbek: szegények, betegek, idősek, gyámoltalanok, mások segítségére szorulók. Az ember nem versenyre, törtetésre, mások legyőzésére született, hanem alkotásra, építkezésre, szeretetre, kincsei megosztására. Arra, hogy adjon.
A főpásztor egy történetet mesél el: Egy milliomos depressziós lett, ezért elment a pszichológusához. Arra számított, hogy valamilyen kezelést, szanatóriumi tartózkodást javasol neki a szakember, ám ehelyett megadta egy szegény család telefonszámát.
A gazdag ember felhívta, meglátogatta és segíteni kezdte a családot, és ez „meggyógyította”. Ahogyan a világunk is gyógyul az olyan akciók hatására, mint a „72 óra”. Amiért ezúttal a fiataloknak tartozunk köszönettel – teszi hozzá a püspök.
Bedekovics Péter református lelkész, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Ifjúsági Irodájának vezetője szerint a fiatalok nemcsak a jövő, hanem a ma egyháza is. A „72 óra” egyik fontos szerepe az, hogy lelki növekedésükhöz teret adjon, és felmutassa a világnak Krisztust, az evangéliumot. Hozzásegíti a résztvevőket, hogy megéljék: a hit lényege a szeretet, amely nem csupán érzés, hanem cselekvés, segítő odafordulás másokhoz. Így formálhatja az evangélium a világot, így válhat felkiáltójellé.
Lackner Pál evangélikus püspök a 12-es és a 72-es szám matematikai és újszövetségi jelentésével és jelentőségével kezdi a beszédét. Az Újszövetségben ezek a szűkebb és a tágabb tanítványi körök számai. Az ősegyház kora óta legfontosabbnak tekintett három egyházi tevékenység pedig az igehirdetés, az istentisztelet és a szeretetszolgálat. Az önkéntesség korunk szeretetszolgálatának is tekinthető, hiszen erőnket és időnket adjuk általa másoknak. Közösséget vállalunk másokkal.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma képviseletében Illés Boglárka helyettes államtitkár beszél. Tegnap volt a lelki egészség világnapja, mondja, majd felidézi Edward Chad Varah indiai származású anglikán lelkész emlékét, aki a telefonos lelkisegély-szolgálat elindítója volt. Aztán a minisztérium tavalyi önkéntességkutatásának eredményeit ismerjük meg. Eszerint növekvőben az önkénteskedők száma, és aki nem végez ilyen munkát, ma már nem a lehetőségek hiányára, hanem időhiányra hivatkozik, meg arra, hogy senki sem hívja, szólítja meg. Ezért is fontos egy ilyen akciósorozat, mint a „72 óra”: sokak számára lehet figyelemfelhívó, vonzó, cselekvésre indító.
Kelemen Viktória III. kerületi alpolgármester szomorú budapesti szociális adatokat sorol. A lakosság 15 százaléka él a létminimum alatt, ami 272 ezer embert jelent. Növekvőben a lakhatási szegénység, mert az ingatlanok nagyon megdrágultak. Ilyen helyzetben megnő a megtartó szociális intézmények, a helyi közösségek, a baráti-ismerősi kapcsolatok, valamint az egyházi szerepvállalás jelentősége. Ezért a III. kerületi önkormányzat hangsúlyt helyez a közösségépítésre, és együttműködik a civil szervezetekkel, az egyházakkal. Hogy pártállásra való tekintet nélkül mindenki megtegye, amit a környezetében másokért megtehet.
Morva Emília, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat régióvezetője a Jakab-levél „A hit cselekedetek nélkül halott” mondatát emeli ki, és a példamutatás jelentőségét hangsúlyozza. Aztán Tárnok György intézményvezető invitálására kimegyünk a kertbe, ahol a résztvevők máris hozzálátnak a példamutatáshoz: virágládák festésébe kezdenek.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat békásmegyeri intézményében tizenegy család számára kínálnak átmeneti otthont egy–másfél évre, hogy ez idő alatt újraszervezhessék az életüket. Ezenkívül idősek nappali ellátásával foglalkoznak. Ezt látjuk is, mert a teraszajtó mögötti szobában kedves hölgyek dolgoznak elmélyülten, jó hangulatban. A szomszédos helyiségből pedig samponillat csapja meg az orromat: munkához láttak az önkéntes fodrászok.
