Európa történelmi, ősi arculata tehát – hibái, bűnei, kudarcai ellenére – keresztény. Amíg egy nemzet nem alakította ki belső egységét, amíg létében vagy függetlenségében fenyegetik, éppen a felfokozott hazafias érzés fejezi ki leghívebben az állampolgári kötelességet. Azután két világháború pusztításai után új arc kívánt bontakozni. Legalábbis a nyugati oldalon, ahol a nemzetek egymás közötti szolidaritása kapott hangsúlyt. Az ötvenes évek nyugati Európa-politikájának az volt a célja, hogy népeinek olyan szerves rendet kínáljon, amelyben közösen oldhatják meg problémáikat. A történelem folyamán ideig-óráig létrejött katonai-politikai szövetségek háborúkat, hódításokat jelentettek. A II. világháború után már csak az esetleges szovjet agresszió elhárítása volt a feladat. De az értékek védelme mellett Európa építésére is szükség volt. Ez is meghaladta egy-egy ország erejét.
Milyen lesz Európának ez az új arca? Nem csak attól függ, milyen arányban képviselik majd a most megválasztott képviselők a kereszténydemokrata, a szocialista és a liberális politikai törekvéseket. Nem csak attól függ, hogy miként fog bővülni az Európai Parlament hatásköre, beleszólási joga az unió költségvetésébe, gazdaságpolitikai és jogalkotási kérdésekbe. Nem is csak attól, hogy a földrész megtér-e vallási közömbösségéből. Mindezek együtt alakítják Európa új arcát. Pontosabban: alakítjuk Európánk arcát.
Robert Schuman (1886-1963), a luxemburgi születésű német, majd franciává lett kereszténydemokrata államférfi egyszer arról beszélt, hogy „Európát nem egy nap alatt, és nem is egy átfogó terv alapján fogjuk felépíteni. Európa nem is összeütközések nélkül jön majd létre. Semmilyen tartós dolog nem valósul meg könnyedén.” A mélyen hívő Schuman, akinek boldoggá avatási ügye folyamatban van, nehéz tárgyalások során alakította a Szén- és Acélközösséget, majd a Közös Piacot, az Euratomot, megannyi európai intézményt, amelyeken keresztül az európai gondolat, a közösségi szolidaritás szelleme erősödött.
Ez a Robert Schuman most, ha látja erőfeszítéseinket, méltatlankodásainkat, talán elmosolyodik, és eszünkbe idézi, mennyi vita, új és új értetlenség kísérte az Európai Unió kezdeteit is. Azután elkomolyodik és figyelmeztet: „A demokráciát végképp nem lehet csak úgy rögtönözni. Európa a kereszténység több mint egy évezredét szentelte annak, hogy kiformálja. A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz. Egy keresztényellenes demokrácia – karikatúra.”
A szó keresztény értelmében vett demokrácia megvalósításának terve született meg Robert Schuman, Alcide De Gasperi, Konrad Adenauer törekvéseiben Európa megújult arcának alakítására.
Most formálódik a még újabb arc. Immár 27 ország együttműködésévé vált az Európai Unió. Nem azért, mert minden új tagállam igazán megérett a felvételre, hanem inkább azért, mert Európa földrajzi egysége és a második világháború végén a földrészt felosztó jaltai megegyezés miatti nyugati lelkiismeret-fordulás diktálta a bővítést.
