Boldoggá avatásra várva: Meszlényi Zoltán püspök élete (IX. rész)

A szentmise magától értetődően hozzátartozott mindennapjaihoz. Olykor azonban különleges alkalmakkor is felkérték szentmise bemutatására. A budapesti Szent István-bazilikában például minden évben lelkigyakorlatot, közös szentgyónást és szentáldozást szerveztek a rendőröknek. 1939. december 16-án a rendőrség tagjainak áldoztatását szentmise keretében Meszlényi Zoltán végezte.

A püspök nemcsak a szószékről beszélt a hívekhez, hanem igazi lelkipásztorként törődött a hozzá fordulókkal. Egy levélíró 1937 márciusában „nagy és szerénytelen” kéréssel fordult Meszlényi Zoltánhoz. Levelének tanúsága szerint az bátorította kérésének megfogalmazására, hogy a püspök „mindig olyan jó volt hozzá”… Levelében arra kéri a püspököt, hogy ő adja fel neki az „utolsó kenetet”. A levélen Meszlényi kézírásával ez áll: „Szept. 11-én elláttam a szentségekkel.”
Az 1947-ben meghirdetett Mária-év keretében szeptember 21-én Máriaremetén megtartott női zarándoklaton Meszlényi Zoltán volt az ünnepi szónok. Az eseményről A Szív képes melléklete is tudósított. A püspök beszédében a nők méltóságáról szólt, a nő küldetését, közösségépítő és -megtartó szerepét taglalta. Példaként említette a Szűzanyát. Krisztus és a születő egyház számára ő a család oszlopa és jelképe. Amikor Krisztus mennybemenetele után az apostolok bezárkóztak a Coenaculumba, Mária vigasztalta őket. A Golgotához vezető úton pedig Veronika lép elő, hogy enyhítse az Úr szenvedéseit. Jézus körül tehát kimagasló szerepük volt a nőknek. Az egyház történetében sincs ez másként. A születő egyház idejében Pál apostol Filippi városába érkezett, itt a bíbor kelmékkel kereskedő Lídia volt az első keresztény, aki házába fogadta az apostolt. Az apostol a házat „a kenyérszegés misztériumával szentelte meg… Íme, az első kápolnát, az első közös imára szolgáló helyet egy nő adja Európa születő egyházának.”

A magyar történelem kiváló alakjairól is szólt a püspök. Kanizsai Dorottyát méltatta, aki a mohácsi csata után összeszedte és eltemette a hősi halottakat. Mit vár az egyház a nőtől? – tette fel a kérdést a püspök, és válaszolt is rá. „A nőktől először is azt várja az egyház, hogy sokat imádkozzanak, kérjék az Urat, hogy segítő kegyelmének erejével tegye képessé az egyházat arra, hogy betölthesse szerepét Krisztus szándéka szerint. Azt várja a nőktől, hogy segítő lelkülettel jelenjenek meg mindenütt, ahol valami fáj Krisztus misztikus testén.” Emlékeztetett arra, hogy az állam feloszlatta a nagy múltú katolikus egyesületeket, ezeknek hiányát a nőknek kell pótolniuk. Végül az egyház papságának legyenek segítségére. Tabita, kelj fel, szólt Péter apostol, és feltámasztotta a kislányt. Most a szeretet szellemét kellene újra feltámasztani – és ebben a nők segíthetnek, Szent Erzsébet példája nyomán is. (folytatjuk)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..