Mióta kutatható az egykori politikai besúgókra vonatkozó megmaradt iratanyag, sokan szembesültek közeli ismerősök, kollégák róluk adott jelentéseivel. Dokumentumfilmek is bemutattak számos, a jelentések mögött meghúzódó emberi tragédiát. Olykor tárgyilagosan, máskor pedig a besúgókat mentegetve gyakran szóvá tették már azt is, hogy ne csak a megfélemlített, megzsarolt vagy érvényesülni vágyó kisemberekről essék szó, hanem azokról is, akik szovjet mintára működtették ezt a szégyenletes gépezetet. Valóban gépezet volt, szomorú rangsorral. 1989-ben 7940 besúgót foglalkoztatott a rendszer.
Nemrég szembesülhettünk egy úgynevezett tartótiszt vallomásával Varga Ágota dokumentumfilmjében. Ezek a tartótisztek építették ki és tartották a kapcsolatot a besúgókkal. A filmben szereplő emberről megtudhattuk, hogy egyes papok anyagiassága és más eltévelyedése távolította el őt az egyháztól. 1963-tól önként lett rendőrtiszt, és 1991ben alezredesként szerelt le, mint a katolikus papság rendőri megfigyelésének országos felelőse. A filmben szembesült az általa korábban megfigyelt személyekkel, köztük Balás Béla kaposvári püspökkel is. A tartótiszt most udvariasan, értelmesen válaszolt a kérdésekre, azt is elmondta, milyen sokat tanult némelyik paptól, akivel „hivatali” kapcsolata volt. Állítólag ennek ellenére mégsem ingott meg a párt általa igaznak hitt ideológiájában.
Elfogadható-e a tartótiszt szemlélete, aki holmi „bevett” szakmának tartja a besúgást? Érzésem szerint ez inkább afféle menekülés, védekezés a részéről. Az állambiztonságra és a kémelhárításra ugyan valóban szükség van minden demokratikus rendszerben is. Ám ennek is megvannak a parlamentáris ellenőrzést biztosító módszerei. Ne felejtsük el, hogy az egész gépezet, s benne a filmbeli tartótiszt is a diktatúra vezetőinek dolgozott. Ők voltak a megbízók, a legfőbb felelősség hordozói.
A film láttán a legmélyebb benyomásom az volt, hogy a rangsorban ugyan feljebb jutottunk azzal, hogy már egy tartótiszt is megszólalt, sőt azt is volt ereje bevallani, hogy élete munkája hiábavaló volt. Ám a tény, hogy név nélkül vált egy dokumentumfilm főszereplőjévé, számomra azt jelentette: ő éppúgy eszközként felhasznált ember volt egy embertelen gépezetben, mint az általa (is) beszervezett ügynökök, tmb-k (titkos megbízottak), tmt-k (titkos munkatársak), vagy akár az SZT(szigorúan titkos) tisztek. Őt is „ledarálta” a rendszer. Áldozatait legfeljebb csak megfélemlíteni, esetleg meggyötörni tudta. Adja meg neki az Úr, hogy legyen ideje felismerni: Isten ismeri a nevét, őt személy szerint szereti, és várja nagy felismerését.
