Eszköz csupán

De hol és hogyan is kezdődött a portál története? Természetesen mesebelien és Amerikában. Mark Zuckerberg harvardi első éves egyetemista először egy olyan oldalt készített, amelyen a hallgatók fotó alapján megjelölhették, melyik kollégista lány tetszik nekik. (Zuc ker berg a fényképekhez az egyetemi szerver feltörésével jutott hozzá.) Ezt az oldalt a Harvard vezetése hamar leállította, Zuckerberget pedig majdnem kirakták az egyetemről. Az incidensen túljutva később egy önkéntes csatlakozás útján használható oldalt indított, amelyre néhány nap alatt több százan jelentkeztek. A Facebook hoz még az indulás évében megérkeztek az első befektetők, 2009-re a maroknyi csapat komoly vállalattá terebélyesedett, 2012-ben már a tőzsdére is bevezették. (A most huszonkilenc éves alapító vagyonát 19 milliárd dollárra becsülik.) A közösségi portál társadalmi, kulturális és politikai szempontból is megkerülhetetlen. A legtöbb szervezetnek, politikusnak, művésznek, befolyással bíró embernek, többek közt a dalai lámának és Ferenc pápának is van oldala. (Természetesen az Új Embernek is.) Az egyiptomi forradalom gyakorlatilag a Facebookon szerveződött, Obama kampányában is szerepet játszott a portál. Magyarországon néhány éve a Facebookon keresztül akadályozták meg a szülők az ELTE gyakorló általános iskolájának bezárását. Számtalan bajban lévő emberért fogtak már össze a felhasználók. Ugyanakkor, főként a kamaszok körében, áldozatokat is szedett az oldal. Egy-egy felkerült kompromittáló kép, az utána érzett szégyen, a társak cikizése több fiatalt hajszolt már öngyilkosságba. Ugyanakkor ezekért a tragédiákért kizárólag a Facebookot felelőssé tenni meglehetősen sarkos megközelítés.


A felmérések szerint a Facebook használóinak több mint fele úgy kezdi a napját, hogy belép az oldalra. Vagyis félmilliárd ember a Facebook társaságában issza a reggeli kávéját. Ezzel a megállapítással rögtön meg is érkeztünk a legfontosabb kérdéshez: vajon a közösségi oldal valóban kapcsolattartás-e másokkal, vagy inkább maga a virtuális személytelenség a személyesség illúziójába csomagolva? Nos, a válasz nem egyszerű. Attól is függ, mire használjuk a portált, kikkel vagyunk kapcsolatban általa, és legfőképpen: miért.

 

S hogy mi vár ránk, ha felmegyünk az oldalra? Ez az, ami rajtunk is múlik. Nem mellékes, hogy saját Facebook-oldalunkat (tulajdonképpen saját ismerőseinket) miképp válogatjuk össze, illetve meg. Hiszen az oldalunk ismerőseink véleményének és saját gondolatainknak a tükre.

 

A Microsoft tanulmánya szerint tavaly a magyar felhasználók átlagéletkora negyvenhét év volt. Globális szinten jelenleg a hatvanöt évesnél idősebb facebookozók száma gyarapszik a leginkább. Ezzel együtt megfigyelhető egy másik (logikus) jelenség is: a fiatal korosztály elmaradása. Hiszen, ha anya és apa (sőt lassan már a nagyi és a dédi is) fent van a Facebookon, akkor a kamaszok inkább átvándorolnak az Instagramra, a Tumblrre a Pheedre, a Twitterre. Bolondok lesznek a szombati buli képeit feltölteni a Facebookra.

 

Elemzők a közösségi portál néhány éven belüli teljes visszaszorulását jósolják. A gyorsan változó internetes világban nem kizárt, hogy a ma még népszerű oldal tíz év múlva megmosolyogni való halvány emlék lesz csupán az internet hőskorából. De addig még használhatjuk, nem feledve: eszköz csupán.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..