Esti emlékezés

Az élet sokszor kifürkészhetetlen rejtélye nem megbúvó talány annak , aki többet gondol emberről, világról, de főként a Teremtőről. Ő úgy rendezte a dolgokat, hogy minden szakadék fölé pallót ácsolt. A halandó bármikor lezuhanhat, de tüskék, kövek közt is vár rá a Pásztor, aki nem hagyja magára juhait. Ők mit mondhatnak neki? Amit Avilai Szent Teréz, mindannyiunk nevében: „Istenem, tekintsd azt, hogy saját magunkat sem értjük, nem tudjuk, mit akarunk, és kimondhatatlanul eltávolodunk attól, amire vágyakozunk.” Ezekre az őszinte szavakra a feloldozás örök ígérete a válasz. Emberek vagyunk. Emberek voltunk – mondják, ha már föld borul ácsolt ágyunkra, és gondolataikban nem ismételhetnek mást, akik ismertek: „Ami volt, annak más távlatot ád a halál már.” Távlat. Egy évtizedé. Hosszú és mégis rövid a szeretet virágaival emlékezőnek és a sírkeresztre imádság-füzért kötőnek. Elmúltak a földi gondok, odaát minden érthetővé vált. „Csönd mindenütt.” Égiek barátságcsöndje. Ő így mehetett el akkor, abban a csöndes órában: „Jöjj, Istenem, jer énvelem, jövel, Te égő álom!” Annak szavai ezek, akit írói, újságírói munkájában annyira szeretett: Paul Claudelé, a francia katolikus költőé. Más távlatokban ekként nyer érdemet, feloldozást az élet. Mint az ifjúkor reménysége és a küzdelmes pályán mindvégig kitartó hűsége szól hozzánk Magyar Ferenc fiatal esztendeiben fogalmazott imádságkérése – kézírásos formában küldte el nekem Panni lánya. Hadd adjam tovább a pályatársaknak, akik Istent akarjuk írni-vallani életünk végéig:

Szólj, Uram, hallja a te szolgád! Szolgád vagyok én, adj nekem értelmet, hogy tudjam és hirdessem a Te bizonyságaidat. Szólj hozzám lelkem vigasztalására, lelkem tisztulására, életem jobbulására, Neked pedig örök tiszteletedre, dicséretedre és dicsőségedre. Hajlítsd szívemet és olvasóim szívét ajkad igéjére, hogy ne legyen ítéletemre a meghallott, de nem teljesített, a megismert, de még nem szeretett, az elhitt, de meg nem tartott ige.

Alkotó lélek, szállj le rám!
Világosíts meg, égi láng!
Te alkotád a szívemet,
Add néki most kegyelmedet;
Sugallatod, hogy értse meg
Gyújtsd meg szememnek fényedet,
Ne lásson mást, csak lényedet.
Munkám dicsérje az Atyát,
Te általad és szent Fiát
Most és örök időkön át.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.