Az ember időnként mégis megteszi. Mindegy, mi viszi rá. A lényeg: utána mindenki megkapja, amit megérdemel. Az odakapcsolási „bűnt” szinte nyomban követi a bűnhődés.
A valóságshow-kat persze épeszű ember nem bírja tovább két percnél. Ám a zenei tehetségkutatók sokakat a doboz előtt marasztalhatnak. Értelme ezeknek a műsoroknak sincs, mégis mindig szívhez szóló, amikor a nép fia vagy lánya elindul szerencsét próbálni. Ősi recept ez. Szeretjük látni, ha egy „közülünk való” háziasszony vagy falusi gyerek megmutatja a profiknak, mi a dörgés. Főként, ha tényleg tudja, mi az. Mintha helyettünk is küzdenének. Mintha a rájuk eső fényből nekünk is jutna. De a gépezet, amelybe bekerülnek, már kevéssé vonzó.
A műsor köré épített illúziófelhő a versenyzőkkel elhiteti, hogy ez az egyetlen esélyük arra, hogy megvalósítsák önmagukat. Bár kérdés: vajon mióta jelent önmegvalósítást mások slágereinek a betanulása. De ne legyünk szigorúak, valahonnan el kell indulni. Hogy időnként hamisan énekelnek, és efölött a zsűri teljes mértékben szemet (fület) huny, szintén zavaró. De nézzük el ezt is, hiszen még a legnagyobb operaénekesektől is hallani néha fals hangokat. Hogy az egész műsor mű, és Ördög Nóra ziháló állelkesedése idegeket próbáló – ezen is kár fennakadni. Egy központilag irányított műsor arcának biztosan ilyennek „kell” lennie. Az igazi kínt az jelenti, amikor a műzsűri, a műműsorban, a felülről vezényelt műhangulatban a hitelességet hiányolja. Azután pedig a láthatóan kevés élettapasztalattal rendelkező fiatal embereknek azt tanácsolja: hemperegjenek meg a nyolcadik kerületi mocsokban, hogy mélyebben át tudják élni a dalaikat. Mintha évtizedek embert próbáló nehézsége, fájdalma, öröme, szépsége, esetleg piszka, amelyből egy művész „dolgozik”, megszerezhető lenne egy hét alatt valamelyik „peremkerületben”.
De igaz, ami igaz, ha mégis kiruccanni vágynának ezek a mazsolák, én felültetném őket egy kőbányai buszra, hogy nézzenek be Deák Bill Gyulához. Róla aztán elmondható, hogy nem egy csillogó showműsor tette nagy zenésszé. Viszont több mint tíz éve ezt énekelte: „Agyadon végzik már a nagymosást, egyre showbb a show, hogy a lényeget ne lásd. Csupa gazdagok és szépek, gyere, kerülj beljebb, nézd meg az öreg Billy Rock and Roll bandáját. Itt a helyükön vannak a napok és az éjszakák, és a műanyagoknak kétszer jobbra át. Ha még nem digitális a véred, kerülj beljebb, nézd meg, az öreg Billy Rock and Roll bandáját.” Én egy ilyen „tanfolyamot” szerveznék a sok sztárpalántának. És a „kurzus” után garantáltan nem mennének vissza egy ostoba brit licencműsorba. De talán esélyük lenne arra, hogy egyszer igazi zenésszé váljanak.
