A tudományos találkozóra hivatalos volt – más rangos személyek mellett – Andrea Scchneider, a német kancellár asszony, Angela Merkel tanácsadója. A kérdések időszerűségét, illetve a nemzetközi gazdasági állapotokat az is mutatja, hogy fontos tanácskozásai miatt Andrea Schneider asszonynak az utolsó utáni pillanatban le kellett mondania a részvételt. Akik jelen voltak, a bennünket fenyegető gazdasági és erkölcsi veszélyről beszéltek. Öröm, hogy a rangos esemény Budapesten rendezték meg, hiszen az Acton Institute eddigi munkássága azt bizonyítja, tevékenységében olyan szakértők vesznek részt, akik számára fontosak az emberi értékek.
Erdő Péter bíboros képviselője, Kiss-Rigó László püspök nyitotta meg az eseményt egy közös imával, majd arról szólt, hogy „olyan posztkommunista világban élünk, amelyben a vallás a népek ópiumának számított. A vidám barakkban megfelelni akarásból is sokan visszhangozták a marxista eszmerendszert. Ebben a szétesőben lévő világban lopni kötelező, dolgozni szégyen, hazudni erény, törvényeket betartani pedig nem volt divatos dolog. A Szentíráshoz nyúlnék vissza, mint örök érvényű, mégis mindig új üzenetet hordozó forráshoz – mondta a püspök. Ma ugyanazt tapasztaljuk, mint a pusztai vándorlás idején, amikor a választott nép kijutottak Egyiptomból, és a szabadság útjára lépett. Ahelyett, hogy örültek volna a kihívásoknak és a lehetőségeknek, elkezdtek panaszkodni, és visszavágytak a Nílus menti húsos fazekak mellé.” A püspök rámutatott, „az egyház kétezer éves történetében végig a globalizáció kihívásaival nézett szembe, amikor magát az egyetemes hitet, az emberiség globális egységét képviselte és terjesztette. Ettől a szótól tehát nem kell megijedni, hiszen már az alapítónak is egy világraszóló közösség eszméje lebegett a szeme előtt. A katolikus annyit jelent, mint általános, egyetemes, mondhatnánk globális. A kifejezés és a törekvés is több mint kétezer éves.”
Az evangéliumi történet ismerős: a gazda elmegy, és – bank nem lévén – kiosztja talentumait. Visszatérve megfeddi azt a szolgáját, aki nem kamatoztatta a rábízott összeget. Elveteti tőle azt az egy talentumot is, és odaadatja annak, akinek már tíz van. – A konzervatív és a marxista közgazdászok erre nyilván felhördülnek: nem attól kell elvenni, akinek egy van, hanem azét kell szétosztani, akinek tíz van. Csakhogy ez tökéletesen megöli a kezdeményezőképességet, jutalmazza a lustaságot és a tunyaságot, valamint azt bünteti, aki – verejtékével vagy okosságával – keményen dolgozik. Ez a szocializmus világa, és ez a kereszténységtől tökéletesen idegen – mondotta Kiss-Rigó László. John O’Sullivan, aki vallásos értékekről beszélt a globalizált világban, a következőképpen fogalmazott: „Semmiféle gazdasági rendszer nem működhet erkölcs, illetve alapvető emberi és vallási értékek nélkül. Ez azonban fordítva is igaz, a jól működő, esélyt biztosító gazdasági rend biztosít hátteret az erkölcs és a vallásosság fenntartásához.”
A szocializmus ma is kísért és velünk él, annyira átitatta nemcsak a kelet-európai, de a nyugat-európai gondolkodást és világképet is – mutatott rá Michael J. Miller. Gondoljunk csak a közkeletű, sokak által használt „sötét középkor” kifejezésre. Ezután gondolatban hasonlítsunk össze egy gótikus székesegyházat egy szocialista panelből készült lakótömbbel. Nem lehetne ennél jobban megvilágítani, hogy a hamisan fölfogott ésszerűség és egyenlőség nevében melyik fosztotta meg az egyént emberségétől és egyediségétől.
Michael J. Miller II. János Pál pápát idézve mondta: „A szocialista népjóléti rendszer egyik legnagyobb hibája az, hogy elvette a lehetőséget az emberektől, hogy önmagukért, családjukért felelősen, emberséggel cselekedhessenek. Ez azt jelenti, hogy az egyén, illetve a kisebb közösségek nem tudnak jótékonyságot gyakorolni, betegeket ápolni, öregeket ellátni, hiszen mindez az állam feladatává lett. Michael J. Miller szerint az egyetlen lehetőség, ha visszaszerezzük emberségünket, kereszténységünket, ha ezt a központilag támogatott népjóléti rendszert megszüntetjük, és megtanulunk felelősséget viselni magunkért, családunkért, közösségünkért. Vissza kell venni ezt az önkényesen kisajátított hatalmat az államtól, hogy ne mindenkinek automatikusan járjon, hanem a közösség által – aminek tagja az egyén – adható legyen. Csak így van lehetőség bármilyen vallás értékeinek közkinccsé tételére. A kereszténység üzenete ugyanis az, hogy szabadság, felelősség, elvek nélkül, emberségünk szenved csorbát.”
