A Szociális Missziótársulat nővéreinek sokrétű szolgálatát számos kültag segítette országszerte. Tevékenységük kezdettől kiterjedt az élet minden területére: szeretetházat, gyermekkonyhát, árvaházat hoztak létre, kórházi betegek, börtönben lévő elítéltek lelki gondozásával is törődtek, megalakult a gyármisszió. Alapvető célkitűzéseik szerint: „Sajátos tisztelettel kell kezelniük a gyermeket, a könnyelmű fiút és leányt, az erkölcsi érzéseiben ronggyá tépett nőt, a meghasonlott és elkeseredett férfit. Hisszük ugyanis, hogy halhatatlan lelkük van, veszélyben forog örök életük, s Isten országát vissza lehet bennük állítani.” Az élet minden területén, és az emberi sors, a szenvedés minden helyzetében igyekeztek segíteni. A társulat Szikszón és Csobánkán óvodát és gazdasági szakiskolát működtetett. Ez utóbbi intézményben háztartási ismereteket oktattak. A Szociális Missziótársulat Prohászka szavaival „eredeti, tőről metszett alakulat”, amely önálló sajtóval is rendelkezett, s oroszlánrészt vállalt a katolikus nőmozgalom kiszélesítésében.
Tagja volt a társulatnak Slachta Margit is, aki később onnan kivált, és megalapította a Szociális Testvérek Társaságát, majd politikai színtéren is jeleskedett: ő lett az első magyar női országgyűlési képviselő. 1950-ben a Szociális Missziótársulat keretében kétszáz nővér és több ezer kültag munkálkodott. Majd a szerzetesrendek feloszlatása következett – 1989-ben pedig az újjáalakulás. Jelenleg a társulatban tizennyolc nővér és mintegy száz kültag tevékenykedik. A budapesti anyaházban, a Krisztina körúton idős emberek számára százfős szeretetotthont, a Kis-Svábhegyen egyetemista kollégiumot, Szikszón negyvennyolc személyes idősek otthonát, ugyanitt kilencvenfős óvodát, Keszthelyen hátrányos helyzetű fiatalok számára szakképző iskolát tartanak fenn.
A rendszerváltozás után a Szociális Missziótársulat visszaigényelte ingatlanjait. A budapesti anyaházhoz jelenleg tartozik egy oktatási részleg, ahol a váci Apor Vilmos Főiskola hallgatói számára tartanak szakmai gyakorlatokat. Csobánkán két célt szolgálnak a visszakapott épületek.
– Prohászka Ottokár hatvanéves születésnapjára egy közadományokból vásárolt kastélyt kapott ajándékba, melyet átadott a társulatnak, hogy ott hadiárvákat neveljenek. Ma is élnek még, akik ott nevelkedtek – mondja Simon Anna Gabriella, a kongregáció általános főnöknője. A százmilliókat érő kastélyt a visszaigénylés után nem adták el a nővérek, hanem Prohászka szelleméhez hűen „hasznosítják”: Böjte Csaba ferences szerzetes gyermekmentő- nevelő munkájának szolgálatába helyezték az épületet. A közelben lévő másik ingatlanrészt pedig használatba adták a Közép-Európai Cserkészpark Alapítványnak.
Amikor a napjainkban is tevékeny Szociális Missziótársulat szellemi mozgatórugóiról kérdezem, a főnöknő a társulat bibliai alapigéjét idézi: Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem teszitek. És hozzáteszi az alapító, Farkas Edith kedvenc gondolatát: Egy a szükséges…! Az Istennel való kapcsolat megélése és továbbadása – mondja Gabriella nővér.
