Szent Erzsébet – Lyonban

Lyon északi, dombos városrésze az egykori takácsok, azaz a „canut”-ok, lakhelye volt. Ma már elegáns villákkal és társasházakkal beépített virágos, polgárias kerület szívében emelkedik egy újszerű épület: a Magyarországi Szent Erzsébet-plébániatemplom. Itt találkozhattak a látogatók a gyűjteménnyel, amely Franciaországban Cambraiban és Párizsban is megjelent már.

A megnyitó előtti szentmisét Emmanuel Payen püspöki helynök mutatta be. Az egy hétig tartó kiállításnak nemcsak Grenoble-ból, s a déli országrészből, hanem még Párizsból is voltak látogatói. A templomban megkezdett megnyitó ünnepség – vetített előadással – a közeli Magyar Házban folytatódott. A kiállítás (Kuti Margit és Fülöp Gergely missziós atya jóvoltából) nemcsak a Rhoneparti város, hanem a jóval délebbi Nizza néhány Szent Erzsébet- ábrázolását is bemutatta. Sőt, itt már afrikai és ciprusi képek is bővítették a gyűjtést: Szenegál, Zuluföld és Giverne Szent Erzsébet emlékei. A Grenoble-közeli, Rives városában élő Tóth Éva néhány (Erzsébet-életkép) festménye a lyoni bemutatóra készült el, s a kiállítást – a templombelsőt is – üde színekkel gazdagították.

Romantikus hangulatú és sok „kalandozáskori” magyar emléket is rejtő folyó a Lyont átszelő Saone. Partjára tekint a város északi részén, az egykor félelmetes katonai és börtönépület, a Szent János-erőd. A parkokkal övezett falak mögött, a hegyoldalban a lakóházak között szinte megbújik egy kisebb, de patinás építmény: a Magyar Ház. A volt miniszterelnök, Raymond Barre és magyar felesége által is támogatott szervezet pezsgő kulturális múlttal és jelennel dicsekedhet. E rendezvények köszönhetőek jórészt Prohászka Péter elnök és Kiss Ilona könyvtáros (orsolyita nővér) szervezőmunkájának. A Magyar Háztól induljunk el most gondolatban a környéken egykor megfordult honfitársaink nyomában, s egyben a világ legismertebb magyar női szentje ábrázolásainak helyi „felfedezésére”! Lyon az egyik legszebb panorámájú európai város. Sokak szerint a két folyó – a Rhone és a Saone – által átszelt település két „arcával”, vagyis síkvidéki és dombos oldalával feltűnően hasonlatos a mi fővárosunkhoz. Történelme folyamán több neves magyar is megcsodálta fekvését: köztük Bakfark Bálint, aki itt nyomtatta ki Lyoni Lantkönyvét 1553 elején, II. Rákóczi Ferenc, aki Marseille felé hajózott a Rhone-on 1717 augusztusában (Grosbois-ból Törökországba igyekezve), vagy éppen Liszt Ferenc, aki a városban több hangversenyt is adott. Érkeztek ide 1848-as, majd szép számban 1956-os emigránscsoportok.

Utóbbi menekültek több lakhelye ismert. (Jórészt neves lyoni kórházaknál kaptak először elszállásolást.) A város „budapesti panorámát” idéző látványa különösen igaz, ha a Fourviere-dombon ékeskedő Miasszonyunk-katedrálishoz felkapaszkodunk, s onnan kelet felé tekintünk. Az altemplom egyik mellékoltárán nagy becsben tartják a nevezetes ír eredetű kegykép, a győri püspöki székesegyház Madonnájának mását.) Elmereng az ember a város történetén. Annak szívében sétálva betérünk a legrégebbi templomok egyikébe, Fülöp Gergely atya egykori szolgálati helyére, a Savariából származó tours-i püspök, vagyis Szent Márton tiszteletére szentelt Saint Martin d’Ainay-be, a római kori köveken épült templomba. Ez az épület valóságos élő történelem! Vajon mit is jelenthetünk mi, magyarok a franciáknak. A „pusztító inváziók” a „kalandozások” éveinek leírásakor e templom ismertető tábláin is jó néhányszor szó esik a magyarokról. De nincs miért szégyenkeznünk! Hiszen a hasonlóan „hadakozó” normannok és szaracénok említése mellett – megjelenik a legtiszteltebb franciaországi szent, Márton és szülőhelye: Savaria is. Szombathely képe is látható: a szobor és Szent Márton-templom képével. Ismert, hogy a francia történetírók s a mai érdeklődők tudatában Márton emléke (római polgársága ellenére) erősen a magyar földhöz kötődik. S valljuk be, „kalandozásaink” rossz emlékű hírének „gyógyításában” Magyarországi Szent Erzsébet óriási tisztelete is sokat segített. Ő már nem kegyetlen hadakozásairól, hanem jóságos adakozásairól ismert Európa-szerte. És jó volna, ha az is tudatosodnék az európai történettudatban, hogy Erzsébet abból a királyi dinasztiából származott, amely a legtöbb szentet és boldogot adta a világnak! Lyonban mindenesetre nagy tisztelettel ápolják emlékét – és ennek több oka is lehet. Ez a több mint kétezer éves város Gallia egykori fővárosának romjain épült, s a római időkben Lugdunumnak nevezték. Két császár is itt látta meg a napvilágot, de a kereszténység is hamar megjelent, őskeresztény szentélyek, vértanúk emlékei bőven mutatják ezt. Lyon viharos történelmet ért meg a középkorban: kezdetben a burgundiai királyok és a provence-i hercegek osztoztak rajta. A XVI. századtól virágzott ipara, kereskedelme. Európa-szerte híressé vált selyemipara, a XIX. század elején munkásainak felkelésével írta be nevét a világtörténelembe. A város mérhetetlen gazdagságával párosult olykor a mérhetetlen szegénység is. Amint Türingiában, úgy itt is bőven akadt volna Erzsébetnek „feladata”. Az adakozó, gyámolító szent ismertsége (s talán francia rokonsága miatt) szívesen ábrázolták alakját Lyonban is. Ezért is találkozhatunk az érseki város építészeti, művészeti emlékei között a templomok ablakain többször is Erzsébettel.

Elsőként tekintsünk be a róla elnevezett templomba, amely Lyon egyik híres dombján emelkedik! A fennsíkon épült városrész „Croix Rousse” nevét valójában egy kereszt adta, amelyet még 1560-ban állítottak fel a remek panorámájú dombtetőre. A selyemszövőmunkások városrésze helyén kialakított negyed modern plébániatemplomát a magyar szent tiszteletére szentelték. Belépve egy ikonszerű ábrázolás látható, a főhajó bal felső oldalfalán. A festmény Erzsébetet ábrázolja, amint a szenvedő Krisztus-arc alatt áll, szegényes szerzetesi ruhában, lábánál a letett jelvényekkel, a koronával és a palásttal, jelzésként: Krisztus és a szegények szolgálatát választotta a felajánlott császárnéi korona helyett.

A város szívében található az Église Saint Nizier, amely a két folyó közötti földnyelven emelkedik. Az egykor tisztán gótikus székesegyház homlokzatát reneszánsz ízlés szerint alakították át a XVI. század közepén. A templom jobb oldali, Szent Erzsébet-kápolnájának hatalmas színes üvegablakán a rózsacsodát örökítette meg az alkotó. Ugyanitt látható egy olajkép is, amelyről kopottsága ellenére is érezzük, hogy remekművel állunk szemben (Michel Genod alkotása a XIX. századból). A Rhone-parthoz közel emelkedő Szent Bonaventura-templom falainál a jellegzetes francia gótika maradványaiban is elgyönyörködhetünk. A város legforgalmasabb terén, a Place Cordeliers- en álló (1325-től épült) templomban felismerhető a beteget ápoló Árpád-házi Szent Erzsébet ábrázolása a mellékoltár felett (A. Chavard műve).

Lyon egyik legpatinásabb épületében, a Keresztelő Szent János-templomban úti emlékeinket gazdagító szerencsénk volt. Éppen a budavári sikló alkotóját, Széchenyi Ödönt is megihlető lyoni sikló szemrevételezése után tértünk be a hegy tövében álló épületbe. Ekkor láttuk, hogy Philippe Barbarin érsek az esti mise előtt fogadta a híveket egy rendkívül barátságos, kötetlen beszélgetésre a templom előterében. Így jutottunk mi is – Fülöp Gergely atya kíséretében – egy kézszorításra a magyarul beszélő püspökhöz, aki korábban a győri püspökkel – egykori diáktársával – helyezte el az említett Madonna-kép másolatát a város fölé magasodó Basilique Notre-Dame de Fourviere-be. Nagy örömmel fogadtuk köszönetét kiállításunkért.

(Magyar Emlékekért a Világban Egyesület)