A mozgalom harmincöt évvel ezelőtt az amerikai Pittsburghből indult. Bruce Yocum, a mostani találkozó ír vendégelőadója, az Isteni Ige Közösség alapítója párhuzamba állította a mozgalom gyors elterjedését, s benne a prófétálás mindennapos gyakorlatát XXIII. János pápa II. vatikáni zsinatot bejelentő szavaival, mikor új pünkösdöt hirdetett, s ezzel megalapozta a karizmák erősebb megnyilvánulás. Világviszonylatban növekszik a karizmatikus mozgalomhoz csatlakozók száma. Európában az elmúlt évtized stagnáló időszaka után most főként a fiatalok érdeklődnek a megújulás iránt, amelynek gyümölcsei egyre nagyobb területen érezhetők az egyházban; a mai papnövendékek, szerzetesi noviciátust választók nagyobb része ebből a mozgalomból kapta hivatását. Marik József, a megújulás hazai vezetőségének tagja megerősítette, hogy hazánkban is hasonló folyamatok mutatkoznak; mindig megerősítés, ünnep az országos találkozó. Idén külön öröm, hogy sokan jöttek el, közel négyezren – tette hozzá Marik József. Isten mindig arra használ egy prófétát, hogy általa jelentsen ki igazságot saját isteni mivoltáról, terveiről – magyarázta előadásában Bruce Yocum. – Különös, hogy míg az ószövetségi próféciákat pontos szövegükkel ismerjük, addig az Újszövetségben számos prófétáról tudunk, de hogy mit mondtak, arról semmit. Nem tartották fontosnak, hogy lejegyezzék. Vajon miért? – tette fel a kérdést az előadó. Isten Fiának, Jézusnak eljövetelével beteljesedtek az ószövetségi próféciák, és a kinyilatkoztatás az Újszövetség rögzítésével lezárult: az üdvösséghez szükséges tanítást megkaptuk. A prófétai feladat megváltozott ezen a ponton, és más lett az alapvető szerepe. Továbbra is szükség van a bátorításra, a vigasztalásra, az egyház építésére és erősítésére, ami a próféta feladata, aki a lélek különös, megszentelt állapotában elénk tárja és dicsőíti Isten lenyűgöző tetteit. A korai keresztény időkből fennmaradt egy prédikációszöveg; ismerjük, hogy a IV. században Meliton, Szárdisz püspöke hogyan beszélt Jézus feltámadásáról. Az igehirdetés vége felé elragadtatásban már Jézus nevében szólt a hívekhez: „Én vagyok az, aki téged feltámaszt, aki elvisz téged az Atyához!” Olyasmi történt, ami ma is megtörténik imacsoportjainkban. Valakinek a prófétai karizmája által szól hozzánk Isten, hogy higgyük, magasztaljuk őt – folytatta Bruce Yocum. – Az ilyen prófécia segít minket, hogy jobban szeressük, imádjuk Istent, s ezzel be is töltötte feladatát. Nem a szó szerinti szövege az érdekes. Assisi Szent Ferenc példáján láthatjuk, hogy Isten új feladatot is adhat a próféciában. Ferenc fokozatosan értette meg az isteni hívást: „Építsd fel egyházamat!” Először a romos templomocskát hozta rendbe, aztán szerzetesi rendet, mozgalmat indított el, ezreket és ezreket kapcsolva be Isten nagyszerű tervébe immár nyolcszáz éve. Ma is új küldetések, missziók születnek, 2007-ben egy Stuttgartban rendezett világtalálkozóra csak a legutóbbi ötven évben alapított mozgalmaktól kétszázötven képviselő érkezett. Napjainkban a prófétaság legfontosabb területe, hogy az új mozgalmak, lelkiségek átalakítsák Isten egyházát – mondta az előadó. – Fontos azonban a megkülönböztetés, az éleslátás, hogy megítélhessük, mikor tekinthető hitelesnek egy prófécia. Amikor Jeruzsálemet körülvette a babiloni sereg, a király kétféle, egymásnak ellentmondó prófétai üzenetet kapott, s rosszul döntött, nem hallgatott Jeremiásra, aki által arra akarta figyelmeztetni Isten, hogy adja meg magát az ellenségnek, s ezáltal megmenekül a nép. A hitelesség eldöntéséhez kilenc tárgyilagos kritériumról tudunk a Bibliából, de érdekes, hogy nem minden esetben elég ezek alapján vizsgálódni. Lényeges az alapelv, amelyet Jézus maga mondott: „Én vagyok a jó pásztor, az én juhaim ismerik hangom, hallgatnak szavamra.” Képesek vagyunk meghallani Istent, hiszen így teremtett bennünket. Figyelnünk kell arra is, hogy amikor Isten prófétai módon szól, akkor az mindig nyilvános. Nem hiteles, ha valaki a társához fordul, félrevonva őt, hogy közölje vele: „Ez az ige csak neked szól!” Éppen azért nyilvános az üzenet, mert a közösségre vonatkozik: szükséges együtt meghallani s egyetérteni az értelmezésben. A karizmatikus megújulás Istentől való áldás, az egész egyház megújulására szeretné kiönteni Szentlelkét az Úr, hisz különösen nehéz időszak szakadt a világra. Szólnunk kell a Szentlélek élő valóságáról, az eleven karizmákról… – biztatott Bruce Yocum. A találkozón az előadás után szentségimádás és az Oltáriszentség körbevitelével áldásosztás következett. A csend, a halk imák, a szelíd dallamok alatt a karzat legfölső szintjén gyónáshoz álltak hosszú sorok, s közbenjáró imacsoportok segítették az imakérőket. A nemzetközi karizmatikus iroda (ICCRS) képviselői is köszöntötték a magyar hallgatóságot: Michelle Moran Angliából, Oreste Pesare Olaszországból, majd megtudhattuk, hogy az ICCRS nyolctagú vezetőségében a magyar színeket erősíti Gorove László mellett már Sidó Éva (Erdélyből) mint ifjúsági képviselő is. A köszöntők után a Csiszér László és Flach Ferenc által vezetett dicsőítő zenekar egyre lendületesebb muzsikájára bevonult a papi asszisztencia a szentmisét megkezdve. Erdő Péter bíboros a találkozót záró szentmise homíliájában hangsúlyozta, hogy az ószövetségi ígéretek Jézus Krisztusban beteljesültek. Az ószövetség keresztényi tisztelete eltér a zsinagógai tisztelettől, a használat célja és hangsúlya változott. Krisztus felszabadított az ószövetség igájából, minket nem köteleznek rituális szokások, csak a lelki törvények maradtak meg. Az ószövetség számunkra hatalmas prófécia, Jézus élete és a történelem kibomló folyamában – hangsúlyozta a bíboros. – Az egyházban jelen van a prófétai karizma, amely az üdvösségben, az idők végén ér csak véget, s gyakorlása akkor hiteles, ha a közösségért történik, ha az egyház épülését szolgálja, ha aláveti magát az egyház tanítói tekintélyének, s ha a felszín mögött a mélyre: Isten igaz természetére világít rá.
