Az érsek szentbeszédében egy fiatalember történetét ismertette, akit sokáig zavart a miatyánk harmadik kérése. Egyszerűen nem tudta komolyan megélni a sokszor kimondott fohászt: „Legyen meg a te akaratod!” Ez a vívódás azonban közelebb vezette ahhoz, hogy mégis átadja életét, vágyait Istennek. Nem így tett az evangéliumból ismert gazdag ifjú, aki nem tudott lemondani a saját vagyonáról. Nem elég jónak lenni, jó dolgokat cselekedni, mondta a főpásztor. A mi hivatásunk, hogy azt tegyük, amit Isten kér tőlünk. Mária példájának kell lebegnie a szemünk előtt, s újra és újra ki kell mondanunk: „Történjék velem szavaid szerint!” Ez a ráhagyatkozás, Istentől rendelt hivatásunk elfogadása Jakubinyi érsek szerint különösen aktuális feladat most, a papság évében. Nem azért van ugyanis kevés pap az egyházban, mert az Úr nem gondoskodik rólunk, hanem mert nem merünk felelni a hívó szóra, nem merjük otthagyni földi kincseinket, nem merünk lemondani saját akaratunkról. A paphiány orvoslása valamennyi hívő közös feladata, hiszen a papi hivatások kinevelése, ápolása a családban kezdődik, s hogy a meghívottak igent mondjanak küldetésükre, azért mindannyian imádkozhatunk. Az elmondottak megerősítéseként a szentbeszédet követően Pápai Lajos győri püspök vezetésével az egyházmegye valamennyi jelen lévő papja megújította lelkipásztori fogadalmát, mely szerint életét az egyház építésének, a hívek szolgálatának szenteli.
