Emléknap Kaposváron

Nemcsak az otthon hiányzott nekik, hanem a kolbász, a szalonna is; gyomruk nem szokott hozzá a szárított zöldséghez, a „gemüzéhez” és a műmézhez. A törökkoppányi születésű előadó arra is utalt beszédében: a történelmet ugyan mindig a győztesek írják, de olykor a veszteseknek is adódik alkalmuk, hogy elmondják a maguk igazát.

Az emlékülésen a legkülönfélébb témák kerültek napirendre. Szabó Péter hadtörténész a somogyi alakulatok mindennapjairól szólt, miközben a vetítővásznon jellegzetes „életképek” peregtek aknatelepítési gyakorlatról, téli ruhaosztásról Osztrogozsszkban, tüzérújonc-avatásról, sepelevi bálázásról, postabontásról, élelmiszerosztásról, ezredzenekarról, tábori miséről a kettős kereszt tövében felállított alkalmi oltárnál, megrázó bakatemetésekről és a végtelen hómezőkről. S hogy milyen vacsorájuk volt a Don mentén szolgálatot teljesítő bakáknak? Sűrű leves és kenyér. Reggelire pedig feketekávét kaptak, ki tudja, milyen állagú kenyérrel.


Bősze Sándor kaposvári levéltár- igazgató Somogyot mint háborús hátországot mutatta be előadásában, utalva a kivándorlókra, a kritikus demográfiai és járványügyi helyzetre, az orvoshiányra, az ipari üzemek közel felének megsemmisülésére. Kiss Balázs, a Honvédelmi Minisztérium társadalmi kapcsolatok és háborús kegyeleti főosztályának szakreferense a háborús emlékművek, emléktáblák állításának jogszabályi hátteréről, valamint azok tipikus, többnyire követendő somogyi példáiról beszélt. Puskás Béla, a Somogy Temetkezési Kft. ügyvezető igazgatója úgy fogalmazott: egy település, sőt, egy nemzet erkölcsi tartását az is mutatja, hogy néz ki a katonai temetője, miként gondoskodik hőseiről. Megjegyezte: a rendszerváltás után ugyan sokat javult a helyzet e téren, de hazánkban még napjainkban is előfordulhat, hogy következmények nélkül számolnak fel katonasírokat, holott jogszabály rendelkezik védelmükről. Az emlékülésen fényképek meséltek a kaposvári Hősök templomáról, amelynek falain ezerháromszáz I. és II. világháborús somogyi áldozat nevét őrizték meg az utókor számára a márványtáblák. Gondolatban a Jókai ligetbeli doni emlékműnél, a szovjet kegyeleti parkban, a kiskorpádi temetőben, a böhönyei német– magyar katonatemetőben, a kéthelyi, a marcali és a kaposfői sírkertekben tehettünk egy-egy zarándoklatot.

Az emlékülés végén az érdeklődők Havasi János, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) határon túli kapcsolatok különmegbízottja Sírjaik hol domborulnak? című filmjét tekintették meg, amely a harcok egykori helyszínén különös együttérzéssel állít emléket a doni hősöknek, megszólaltatva túlélő magyar tiszthelyettest, helybelieket és az emlékhelyre osztálykirándulást szervező orosz pedagógust is.

Az emléknap az Együd Árpád Kulturális Központban folytatódott, ahol a II. világháború tárgyi és képi emlékeiből nyílt kiállítás. A doni katasztrófa évfordulója alkalmából vasárnap délelőtt a Hősök templomában mutattak be szentmisét. A mártírok és hősök emlékművénél Giber Vilmos tanácsnok emlékezett a magyar katonákra.