Emilie csodálatos élete

A magyar mozikban Mosás, vágás, ámítás címen futó francia film habkönnyű, de a keserédes kategóriát is súroló vígjáték. Főszereplője a fent említett Audrey Tautou, akit ezúttal nem Amelienek, hanem Emilienek hívnak. És aki annyiban hasonlít az egykor megformált karakterre, hogy benne is túlbuzog a környezete felé irányuló segítő jószándék. Ám míg Amelie varázslatos könnyedséggel oldotta meg mások és saját életének problémáit, addig Emilie csak botladozik a jótevő szerepében és inkább összekuszálja, mintsem egyengetné a szálakat. Természetesen aggodalomra semmi ok, hiszen a film végére minden nagyszerűen és megnyugtatóan a helyére kerül.

A történet egy dél-francia kisvárosban játszódik, ahol a harmincas évei elején járó magányos hősnőnk egy fodrászszalont vezet. Vendégeit nem csak pompás frizurával, de magánéleti tanácsokkal is ellátja. De ahogy ez már lenni szokott, egyedül önmagán és elhagyott édesanyján nem tud segíteni. Egy szép nap azonban névtelen szerelmes levelet kap egy titkos hódolótól. És azt egy hangulatjavítást szolgáló, ám meglehetősen átgondolatlan terv alapján a még mindig gyönyörű, ám depressziós édesanyjának paszszolja át. A titkos hódolóval együtt. Innentől, hol pörögnek, hol egy kissé döcögnek a helyzet- és jellemkomikum szülte jelenetek. Némelyikük inkább csak megmosolyogtató, de akad, amelyik csakugyan felhőtlen pillanatokkal örvendezteti meg a nézőt. Ez utóbbiak közül azt hiszem, sokak számára elviszi a pálmát Maddy, az anya (Nathalie Baye) mezítlábas osonása Jean, a mit sem sejtő titkos hódoló (Sami Bouajila) után.

A film ugyan édesen habkönnyű, és ha bele is esik olykor a Hollywoodból unásig ismert klisék csapdáiba, szerethető darab. Nagy előnye, hogy a franciás, elegáns könnyedség, ötlet, szépség és báj az első perctől kezdve az utolsóig végigkíséri a filmkockákat. Van, amikor a szereplőkkel színes üvegeken keresztül látjuk a történetet, de a fodrászszalon paravánja mögül egy árnyjáték részesei is lehetünk.

Pierre Salvadori új alkotása azoknak szól, akik kedvelik a szépet, a francia humort, a ragyogó hangulatú filmzenéket és Audrey Tautout. És egy nyári estén olyan filmet szeretnének megnézni, amelyben magvas létkérdések aligha kerülnek elő, a legfőbb tanulság is csak annyi: ha szerelmeslevél írásra adjuk a fejünket, legyen merszünk aláírni, mert így sok fölösleges bonyodalomtól kímélhetjük meg magunkat.