Fotó: News.va
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma új katekézissorozatot kezdünk, mely az Egyház „szívére”, vagyis az Eucharisztiára irányítja figyelmünket. Számunkra, keresztények számára alapvető fontosságú, hogy jól megértsük a szentmise értékét és jelentését, hogy mind teljesebben megélhessük kapcsolatunkat Istennel. Nem felejthetjük el, milyen sok keresztény volt az egész világon az elmúlt kétezer évben, akik a halálig is kitartottak, csakhogy megvédjék az Eucharisztiát, és milyen sokan vannak ma is, akik életüket kockáztatják azért, hogy részt vehessenek a vasárnapi misén. 304-ben, a Diocletianus-féle keresztényüldözés idején egy észak-afrikai keresztény csoportot rajtakaptak, hogy misét mutat be egy házban, és börtönbe zárták. Amikor a római helytartó kihallgatta őket, megkérdezte, miért csinálták, amikor tudták jól, hogy szigorúan tilos. Ők azt válaszolták: „Vasárnap nélkül nem élhetünk.” Ezzel azt akarták mondani: ha nem ünnepelhetjük az Eucharisztiát, akkor nem tudnánk élni, akkor keresztény életünk elhalna. Jézus ugyanis azt mondta tanítványainak: „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és feltámasztom az utolsó napon” (Jn 6,53–54). Azokat az észak-afrikai keresztényeket megölték, mert misét mutattak be. Arról tettek tanúságot, hogy le lehet mondani a földi életről az Oltáriszentségért, mert az ad nekünk örök életet, az tesz részesévé minket Krisztus halálon aratott győzelmének. Az ő tanúságtételük kérdőre von mindnyájunkat, és választ vár arra a kérdésre, mit jelent számunkra részt venni a szentmiseáldozaton, mit jelent az Úr asztalához járulni. Vajon azt a forrást keressük, amely „élő vizet buzog” az örök életre?; amely életünket a dicséret és a hálaadás lelki áldozatává teszi?; és amely egy testté tesz minket Krisztussal? Ez a szent Eucharisztia legmélyebb értelme – maga az Eucharisztia szó „hálaadást” jelent –: hálaadás az Atya, Fiú és Szentlélek Istennek, aki bevon és átalakít minket az ő szeretetközösségében. A következő katekézisekben szeretnék választ adni az Oltáriszentséggel és a misével kapcsolatos néhány fontos kérdésre, hogy újra felfedezzük – vagy felfedezzük –, hogyan ragyog át a hit eme misztériumán keresztül Isten szeretete. A II. vatikáni zsinatot az a vágy vezette erősen, hogy a keresztényeket a hit nagyságának és a Krisztussal való találkozás szépségének megértésére vezesse. E cél érdekében mindenekelőtt a liturgia megfelelő megújítására volt szükség, a Szentlélek vezetésével, hiszen az Egyház folyamatosan a liturgiából él, és neki köszönhetően újul meg. Az egyik központi téma, amelyet a zsinati atyák hangsúlyoztak, a hívők liturgikus képzése volt, mely elengedhetetlen az igazi megújuláshoz. Éppen a ma kezdődő katekézissorozatnak is ez a célja: növekedni annak a nagy ajándéknak a megismerésében, amelyet Isten az Eucharisztiában nekünkadott. Az Eucharisztia egy csodálatos esemény, amelyben Jézus Krisztus, a mi életünk jelenvalóvá teszi magát. A misén való részvétel azt jelenti, hogy „újra átéljük az Úr kínszenvedését és megváltó halálát. Teofánia történik: az Úr jelenvalóvá teszi magát az oltáron, hogy odaadja magát az Atyának a világ üdvösségéért” (Homília a szentmisén, Szent Márta-ház, 2014. február 10.). Az Úr ott van velünk, jelen van! Sokszor előfordul, hogy mi csak odamegyünk, nézelődünk, csevegünk egymást között, miközben a pap misézik, és elfelejtjük, hogy mi ott vagyunk az Úr közelében. Az Úr van ott! Ha ma idejönne a köztársasági elnök, vagy egy másik fontos személy a világban, biztos, hogy mindannyian ott tolonganánk a közelében, szeretnénk üdvözölni. De gondolj csak bele: amikor misére mész, ott az Úr van! Te pedig szétszórt vagy! Az Úr van ott! Tudatosítanunk kell ezt! „De Atyám, a misék unalmasak!” „Mit mondasz, az Úr unalmas?” „Nem, nem, a mise nem, hanem a papok!” „Igazad van, a papok térjenek meg, de figyelj arra, hogy az Úr van ott!” Értitek? Ne felejtsétek el! Most pedig próbáljunk meg feltenni magunknak néhány egyszerű kérdést. Például: miért vetünk keresztet, és miért végzünk bűnbánatot a mise elején? Itt ismét szeretnék egy kitérőt tenni. Megfigyeltétek már, hogyan vetnek keresztet a gyerekek? Azt se tudod, mit csinálnak, keresztet vetnek, vagy valamit magukra rajzolnak. Így, összevissza csinálják [mutatja]. Meg kell tanítani a gyerekeket, hogy szépen vessenek keresztet. Így kezdjük a misét, így kezdjük az életet, így kezdjük a napot. Ezzel azt akarjuk kifejezni, hogy az Úr keresztje váltott meg minket. Nézzétek a gyerekeket, és tanítsátok meg őket, hogy szépen vessenek keresztet! Azután jönnek az olvasmányok a misében; miért vannak ott? Miért olvasunk vasárnap három olvasmányt, a többi napokon meg kettőt? Mi a szerepük, mit jelent az olvasmány a misében? Miért olvassuk őket, mi a céljuk? Vagy: a szertartást vezető pap miért mondja azt egy bizonyos ponton, hogy „Emeljük fel szívünket!”? Nem azt mondja: „Emeljük fel telefonjainkat, és készítsünk fotót!” Nem, az rossz szokás. Megvallom nektek, nagy szomorúsággal tölt el, amikor itt, a téren vagy a bazilikában misézem, és sok felemelt telefont látok, de nemcsak hívők fényképeznek, hanem papok is, püspökök is. De hát kérem szépen! A mise nem egy látványosság, hanem azért megyünk misére, hogy találkozzunk az Úr kínszenvedésével és feltámadásával. Ezért mondja azt a pap: „Emeljük fel szívünket!” Mi ennek a jelentése? Ne felejtsétek el: semmi telefon! Nagyon fontos a visszatérés az alapokhoz, annak újrafelfedezése, ami lényeges, azon keresztül, amit érintünk és látunk a szentségekben való részesedés során. Szent Tamás apostol kérése (vö. Jn 20,25) – hogy láthassa és megérinthesse Jézus testén a szögek helyét – azt a vágyat fejezi ki, hogy valaki éppen „megérinthesse” Istent, hogy hihessen neki. Amit Szent Tamás kér az Úrtól, az, amire mindannyiunknak szüksége van: látni őt, megérinteni őt, hogy felismerhessük. A szentségek ennek az emberi szükségletnek felelnek meg. A szentségek – és különösen az Eucharisztia ünneplése – Isten szeretetének jelei, kiváltságos utak a vele való találkozáshoz. Így e katekéziseken keresztül, melyeket ma kezdünk, szeretném veletek együtt újra felfedezni azt a szépséget, amely ott rejtőzik az Eucharisztia ünneplésében, és amely, miután feltárult, mindnyájunk életének teljes értelmet ad. Szűz Mária kísérjen minket ezen az új útszakaszon! Köszönöm.
Fordította: Tőzsér Endre SP
