Sára testvér nem volt vakmerő, veszélyt kereső, félelem nélkül élő ember. Ahogyan a hősök és a szentek, ő is a mindennapi szolgálaton keresztül maradt hűséges Istenhez és az emberekhez, akkor is, amikor ez veszélyes volt és áldozatot követelt. Számos társához hasonlóan az evangéliumot fordította le egy különleges életformára, a szociális testvéri életre. „A megszentelő szeretet küldetésében járt a hétköznapokban, az evangélium szolgált útmutatóul mindennapi életéhez, és ezt az utat mutatja számunkra is” – hangsúlyozta beszédében Emma testvér.
Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes emlékező szavaiban felidézte a hetven évvel ezelőtt történt tragikus eseményeket, amikor Sára testvért öt társával együtt, mezítelenre vetkőztetve meggyilkolták a nyilasok. Kivégzése előtt gyilkosai felé fordulva térdre ereszkedett a Duna partján, és tekintetét az égre emelve keresztet vetett. Isten elfogadta életfelajánlását, vértanúsága beteljesedett. Egész életében és halálában is hű maradt örökfogadalmának jelmondatához: „Íme, itt vagyok, engem küldj!”
A beszédek elhangzása után a résztvevők megkoszorúzták Salkaházi Sára emléktábláját. Koszorút helyezett el Erdő Péter bíboros nevében Kelemen Imre érseki titkár, Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes, Kállay Gáborné ferencvárosi alpolgármester, Pataki Ágnes általános elöljáró és Szécsi József , a Keresztény-Zsidó Társaság képviselője.
A koszorúzási ünnepség után a résztvevők átvonultak a közeli Örökimádás-templomba, ahol Kelemen Imre szentmisét mutatott be Boldog Salkaházi Sára tiszteletére. A Szent Család vasárnapjának előestéjén megtartott szertartáson az atya a család fontosságáról és értékéről elmélkedett. Kiemelte, hogy a mai korban nem minden család tudja betölteni az Isten által neki szánt küldetését, hogy biztonságot adjon, védelmet nyújtson, felkészítse a gyerekeket a felnőtt életre, és átadja a hitet az embereknek. Ezért imádkoznunk kell, hogy minél több, az isteni értékeket képviselő, tanúságtévő család legyen a világban.
Salkaházi Sára a szerzetesközösségben ugyanúgy meg tudta élni a szeretetet, a békét, az egységet és az engedelmességet, ahogyan a jó szülők biztosítják gyermekeiknek az egészséges közösség feltételeit a családban – zárta homíliáját az atya.
A szentbeszéd iménti szavai csengtek még a fülemben, amikor a templomból kifelé menet Németh Emmához fordultam. Vajon Sára testvér szenvedélyes személyisége és áldozata utat talál-e a mai fiatalok lelkéhez? – kérdeztem. Megtudtam, hogy számtalan fiatal érdeklődik a mártírhalált halt szerzetes életpályája iránt. – Nem csoda – mondta az elöljáró –, hiszen a fiatalokat talán életkorukból adódóan is rabul ejti az a lángoló, odaadó szeretet, amellyel Sára testvér élte az életét. Amikor megérezte az Úristen hívását, kitörő örömmel és boldogsággal jegyezte be naplójába: „Tele van a szívem, lelkem lobogó lelkesedéssel.” Persze ő is megharcolta a harcát, megküzdött a lemondással, és győzelmének eredményeként volt képes feláldozni életét az üldözöttekért.
Salkaházi Sára példája megtanít bennünket arra, hogyan lehet hűséggel megőrizni a reményt, az örömet és a lelkesedést. Következetes, hiteles ember volt, amilyenekre ma is nagyon nagy szükségünk volna.
Példamutató életéért, embermentő tevékenységéért Salkaházi Sárát 1972-ben a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet felvette a Világ Igazai közé. 1996-ban a Magyar Köztársaság belügyminisztere posztumusz „Bátorság érdemjelet” adományozott neki. Boldoggáavatási dekrétumát 2006. április 28-án írta alá XVI. Benedek pápa, kihirdetésére 2006. szeptember 17-én került sor a budapesti Szent István-bazilika előtti téren. Az ünnepi szentmisét Erdő Péter bíboros mutatta be.
Fotó: Cser István
