Ember, csupa nagybetűvel

 

1908-ban született, és 1974. augusztus 18-án hunyt el, miközben orvostörténeti kongresszusra készült. Szívtrombózis okozta a halálát. Minden fejezetnél elgondolkodhat az olvasó életről, hivatásról, munkáról, egy felejthetetlen tudós-gyógyító bölcsességéről. A végső dolgokról abban a borítékba zárt levélben olvasni legszemélyesebben, melyet családjának hagyott íróasztala fiókjában: „Én csak előre mentem, s azt hiszem, hogy ott is lesz a dolgom (…), a mennyei időszámításban egy évszázad csak egy pillanat, s így majd nem tart soká, amíg találkozunk… Úgy szeretném, úgy kívánom, hogy nevessetek, mosolyogjatok, ezért írom ezt a levelet is. Én is mosolygok, mert nagyon szeretlek benneteket.” Valóban: csupa derű a búcsúlevél, amely a professzor mély hitéről, egy igazi zarándok hivatás-szolgálatáról tanúskodik: Tehetsége birtokában tudta-érezte igazán Isten végtelen szeretetét.

 

(Regöly-Mérei Andrea: Szerető apátok, Gyula, Kairosz Kiadó, 2013)

 

(A könyv kapható az Új Ember könyvesboltjában.)