Élő egyház – 1950 éve

A másfél napos lelkipásztori látogatás során Rabatban Szent Pál barlangja előtt imádkozik, szentmisét mutat be Florianában, a püspökökkel találkozik, és beszédet intéz a fiatalokhoz La Valetta kikötőjében. Málta kicsiny szigetcsoport Szicília és Észak-Afrika között, a Földközi-tenger közepén: a fő sziget Málta, a testvérszigetek Gozo, Comino és Cominotto. Gozo és Comino, bár lakossága még ma sem éri el a harmincezret, önálló püspökséget alkot. A pápalátogatás közeledtével Mario Grech-el, Gozo püspökével beszélgettünk arról, hogyan látja a helyi egyház jelenét és jövőjét.
– A statisztikák szerint Málta lakosságának mintegy kilencvennyolc százaléka katolikusnak vallja magát. S bár a vallásukat gyakorlók száma – mint mindenhol Európában – Máltán is csökken, még mindig a lakosság több mint fele rendszeres templomba járó. Málta katolikus országnak nevezhető?
– Máltán a katolikus egyház markáns jelenléte érzékelhető. Például több mint ötven iskolát tart fenn. Emellett úgy gondolom, hogy az egyháznak Máltán is számolnia kell azzal, ami körülötte történik, gondolok itt a szekularizáció, a relativizmus, az „eltárgyiasulás” fenyegetésére. Ezek mind olyan tényezők, amelyek valamilyen módon hatnak napjaink emberének lelkivilágára, egyéniségére, legyenek akár keresztények, akár ateisták. Az egyik legnagyobb kihívásnak tekintem azt, hogy miként tudunk szembeszállni ezekkel a fenyegetésekkel. Passzívak maradunk- e és hagyjuk, hogy az ár sodorjon magával, vagy értelmes, felelős emberként Isten segítségével úrrá leszünk ezen a helyzeten is. Nekünk, keresztényeknek keményen kell ezért dolgoznunk. Napjainkban nem állíthatjuk, hogy az alapvető keresztény értékeket, amelyek egyben alapvető emberi értékek is, mindenki annak tartja. De azt hiszem, hogy a máltai kultúrában, a máltai társadalomban a katolikus egyház is társadalmi tényező, és anélkül, hogy bármiféle előjogokat kívánnánk magunknak szerezni, szeretnénk kivenni részünket a társadalmi fejlődésben. Biztos vagyok abban, hogy eredményesen tudunk közreműködni a közjó és a társadalmi jólét érdekében.
– Gozón lényegesen magasabb a templomba járók aránya, mint a fő szigeten, Máltán.
– Gozo lakosságának hatvanöt százaléka rendszeresen jár legalább vasárnap misére. De ezek a számok önmagukban keveset árulnak el.
Az utóbbi tíz évben azt figyelhetjük meg, hogy évente egy százalékkal csökken a templomba járók aránya. Mindezt látva azt hiszem, méltányolnunk kell azt a tényt, hogy a lakosság nagyobbik része, legalább hetente egyszer találkozik a vasárnapi szentmisén. Itt még van olyan aranytartalék, amelyből kiindulhat a katolikus közösség felemelkedése.
– Hogyan értelmezi küldetését ebben a közösségben?
– A napokban volt püspökké szentelésem negyedik évfordulója. Ebből az alkalomból mondtam a híveimnek, hogy még mindig tanulnom kell, hogyan is legyek én az ő püspökük. Tulajdonképpen azt tanulom, hogy püspöknek lenni azt jelenti: másokat szolgálok. Az Úristen elhívott engem, az anyaszentegyházam pedig bízott bennem, és rám bízta ezt a nagyon fontos hivatalt, hogy szolgáljam Istent, az embereket – minden jóakaratú embert. Igaz, hogy nem tudom a választ minden kérdésre, amit hozzám intéznek az emberek, de arról biztosíthatok mindenkit, hogy legalábbis megpróbálok mindenkit szeretni.
– Comino szigetén mindössze egyetlen család él, s egy pap mégis rendszeresen átjár hozzájuk misézni.
– Igen, és van ott egy kis kápolna is. Turistaszezonban persze többen vannak, részben jönnek a látogatók, valamint az őket kiszolgáló személyzet is. De a legfontosabb, hogy el kell látni azoknak a lelki vezetését, akik állandó lakosok, még ha kevesen is élnek ott.