Ellentmondásos alma

A vállalatelnök élete és életműve önmagában legendás. Nem lenne meglepő, ha már jövőre bemutatnák Hollywoodban a róla szóló filmet. Jobs ugyanis mindent megtestesít, amit Amerika képvisel. Egy mondatban így lehetne összefoglalni: akárhonnan jössz is, ha kitartó vagy, minden álmod megvalósul. Az informatikaguru élete bővelkedett kudarcokban és talpra állásokban egyaránt. Világszerte ismert beszédét, amelyet 2005-ben mondott a Stanford egyetem végzős diákjainak diplomaosztóján, az elmúlt hat évben több millióan hallgatták meg a világhálón. Ezen az ünnepségen többek között a rákbetegségéről is beszélt. De itt vallott arról is, hogy milyen viszontagságok közepette kezdődött az élete, miként nőtt ki szülei garázsából az a vállalkozás, amely ma a világ vezető informatikai cége, és miben változott meg a gondolkodása, miután szervezetében diagnosztizálták a rákot.

Steve Jobs 1955-ben született. Apja szíriai bevándorló volt. Szülei még főiskolára jártak, amikor világra jött, ezért nem vállalták a felnevelését, és örökbe adták. Nevelőszülei diplomát akartak a kezébe adni. De Jobs nem fejezte be a főiskolát. Említett stanfordi beszédében így vallott erről: Abbahagytam azokat a kurzusaimat, amelyek nem érdekeltek, és elkezdtem azokra járni, amelyek igen. Kalligráfiát tanultam. Esélytelennek tűnt ugyan, hogy a betűtípusokról tanultakat valaha is fel tudnám használni. Ám tíz évvel később, amikor az első Macintosh számítógépet kitaláltuk, ismereteim igen fontossá váltak. A Macintosh lett az első számítógép, amely csodaszép tipográfiát használt. Ha nem hagyom ott az egyetemet, sosem jártam volna a kalligráfia csoportba, és a számítógépek sosem kaptak volna olyan gyönyörű írásjeleket és típusokat, mint amilyen a mostaniakban van.

1976-ban nevelőszülei garázsában Steve Wozniakkal és Ronald Wayne-nel közösen alapította meg cégét, amelynek idén nyáron már nagyobb likvid tartalékai voltak, mint az Egyesült Államok kincstárának. Az első személyi számítógépük még faburkolatos berendezés volt. 1977-ben az Apple II gépen már futott egy kezdetleges táblázatkezelő program. Az igazi sikert azonban az 1984-ben megjelent Macintosh hozta meg. Jobs 1985-ben vitába keveredett társtulajdonosaival, és kirúgták saját cégétől. Mindez megviselte az alig harmincéves fiatalembert, de ahogy ő fogalmazott: azt a hihetetlen nyomást, amit a megfelelés váltott ki, felváltotta a kezdetek könnyedsége. Életem legkreatívabb korszaka következett. Kirúgásom az Apple-től a legjobb dolog volt, ami csak történhetett velem. Újabb sikeres céget alapított, majd 1996-ban visszatért az Apple-höz. Elnöksége alatt a vállalat megújította a személyi számítógépek és a laptopok piacát, sikerre vitte a hordozható, digitális zenelejátszókat, ezzel nagy hatást gyakorolva az egész zeneiparra. Emellett a mobiltelefon-ipart is felforgatta az iPhone sikerével, végül az iPaddel.

Jobs vezetési stílusát munkatársai keménynek tartották. Irányítása alatt cége a világ legnagyobb technológiai vállalata lett. Jobs magánvagyona révén a 42. leggazdagabb amerikai volt. Sokak szerint munkamániában szenvedett, és az Apple minden apró ügyét figyelemmel kísérte az újításoktól kezdve a vállalati menza étlapjáig. Nemcsak kitartása, hanem híres stanfordi mondatai miatt is amerikai fiatalok millióinak példaképe lett az elnök. Hiszen annak az informatikai birodalomnak az egyik guruja volt ő, amely forradalmasította a világot, és amely nélkül már szinte elképzelhetetlen az életünk. Beszédében azonban nemcsak buzdította a fiatalokat arra, hogy ne adják fel álmaikat, hanem rákbetegége révén a halál és élet viszonyáról is szólt. „Valószínűleg a halál az élet legjobb találmánya. A tudat, hogy meg fogsz halni, segít abban, hogy elkerüld azt a gondolatot, hogy van vesztenivalód. Az időd korlátozott, ezért ne úgy használd fel, hogy mások életét éled. Ne légy a dogma fogja, amely más emberek gondolatain alapszik. Legyen meg a bátorságod ahhoz, hogy hallgass a szívedre, a megérzésedre. Minden más mellékes.”

Nem új gondolatok ezek, de bölcs tanácsok egy olyan embertől, akinek találmányait emberek milliói használják. Vitathatatlan, hogy Jobs, kudarcaiból is sikert kovácsolni tudó akarata sok tekintetben példaértékű, cégének találmányai óriási mérföldkövek a technikában és az életünkben. De az már kérdéses, hogy Jobs lassítást és megállást nem ismerő munkatempója, amely a halál kapujában is jellemezte életét, jó irány-e. Mint ahogyan az is vitatható, hogy cége által is diktált gyorsütemű csúcstechnológiai fejlődés hosszú távon csakugyan bennünket szolgál-e. A híres beszéd utolsó mondata ez volt: maradj éhes, maradj bolond! És bizony az Apple „almái” egyre szebbek, egyre finomabbak, egyre kívánatosabbak, és folyton teremnek azon a fán, ami a fogyasztói társadalom kertjében áll. Egyfolytában enni róla, ráadásul jóllakás nélkül pedig lehet, hogy bolondság.